Ezek a gének váratlan történetet meséltek

Meglepő módon a vizsgált pár genomja nincs szoros rokonságban a mai őslakos amazóniai populációkkal

Annak ellenére, hogy Uruguay a dél-amerikai kontinens keleti partján félúton helyezkedik el, az ország rövid története jól mutatja az európai konfliktusok összemosódását, amelyet a spanyol, brit és portugál hatalmak gyarmati érdekei alakítottak.

Meglepő kapcsolatokat tártak fel

A tudósok szerint eddig nagyon hiányoztak azoknak az őslakos kultúráknak a „hangjai", amelyek évezredek óta az otthonuknak nevezték az ország dombvidékét és mérsékelt övi síkságait. Most végre „hallják" ennek az elveszettnek hitt múltnak a „visszhangját" az uruguayi Montevideo Köztársasági Egyetem, valamint az Egyesült Államokbeli Emory Egyetem és Florida Atlantic Egyetem kutatóinak erőfeszítéseinek köszönhetően.

Két, Kolumbusz Kristóf híres transzatlanti útja előtti időszakban élt ember maradványainak vizsgálata során a szakemberek meglepő kapcsolatokat tártak fel az amerikai kontinensen élő populációk között.

Mi több, az eredmények megkérdőjelezik azokat az elméleteket, amelyek azt sugallják, hogy Dél-Amerika őslakosai egyetlen vándorlásból származnak.

Meglepő módon a vizsgált pár genomja nincs szoros rokonságban a mai őslakos amazóniai populációkkal Forrás: fpdress/iStock /Getty Images Plus

Mindez hozzájárulhat ahhoz az elképzeléshez, hogy Dél-Amerika olyan hely, ahol többrégiós diverzitás létezett

– mondta John Lindo, az Emory Egyetem antropológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak.

Mindkét maradványt egy 2000 éves régészeti lelőhelyen tárták fel Rochában, egy délkelet-uruguayi tengerparti városban.

Az egyiket – két X-kromoszómával – körülbelül 1400 évesre becsülték, míg a másik nemét nehezebb volt megállapítani, de a kutatók úgy vélik, hogy körülbelül 650 évvel ezelőtt élt.

Noha évszázadok választják el őket egymástól, mindkettőjük genetikája hozzájárult egy összetett „felmenői történethez", amely az őslakos uruguayiakat az ősi Panamából – a Dél-Amerikát az északi kontinenssel összekötő szárazfölddel – és Kelet-Brazíliából származó genomokkal kapcsolja össze.

Ellentmond a migráció elméletnek

A PNAS Nexusban publikált tanulmány szerint a genetikai nyomvonalat az időben visszafelé követve a leletek egy északról lefelé irányuló vándorlási útvonalat, vagy akár egy későbbi, délről visszatérő vándorlást is tükrözhetnek.

Meglepő módon a vizsgált pár genomja nincs szoros rokonságban a mai őslakos amazóniai populációkkal.

A szakemberek szerint a mintának az lehet a legvalószínűbb magyarázata, hogy az ősök szétváltak a dél-amerikai őslakosok elterjedése során.

Ez ellentmond az egyetlen migrációt felvető elméletnek, amely az Andok lábánál kettéválik

– mutatott rá Lindo. – A vita egyszeri és mindenkori rendezéséhez azonban jóval több bizonyítékra lesz szükségünk, amelyet sokkal szélesebb körből gyűjtünk össze, és ezt a kihívást Dél-Amerika éghajlata tovább nehezíti.

Táblahegy Dél-Amerikában Forrás: AFP

Európától eltérően a kontinens nagy részén a nyirkos, meleg viszonyok miatt a halottak csontjaiban a DNS csak „rövid ideig működik".

Ha európai származású, akkor a DNS-szekvenálás segítségével a tudósok egészen bizonyos falvakig meg tudják határozni, hol vannak ősei.

Ám ha az amerikai kontinensen őslakosok leszármazottai, akkor csak arról kaphatnak információt, hogy genomjának mely része indián származású, de egy közvetlen leszármazást nem valószínű, hogy nyomon tudna követni.

A tanulmány szerint a bennszülött lakosság rabszolgasorba kerülése és a népirtás miatt még nagyobb kihívást jelent az európai invázió előtti emberi történetek nyomon követésében Uruguayban.