Ez az utazó „lény” köti össze az óceáni közösségeket

A Nereocystis luetkeana barnamoszat ilyen tutajokat képez, amelyen számos élőlény megbújhat

A tudósok bebizonyították, hogy a Déli-óceán part menti közösségeit komoly mértékben köti össze egy moszat DNS-e. Az Otago Egyetem az Antarktiszon végzett úgynevezett genomiális elemzést, az Ausztráliában és Új-Zélandon az elmúlt évtizedekben kimosódott barnamoszaton.

A Current Biology tudományos szaklapban megjelent tanulmány szerint az Új-Zéland délkeleti strandjain talált, a barnamoszatok közé tartozó Nereocystis luetkeana Dél-Georgia és Marion-szigetről származott, ami

több mint 8850 kilométeres megtett utat jelent, míg a Tasmániában felfedezett hínár a Kerguelen-szigetekről, tehát mintegy 1000 kilométerre az Antarktisztól.

A publikáció vezető szerzője, Ceridwen Fraser egyetemi docens szerint a tanulmány a genomikai eszközökben rejlő lehetőségeket hangsúlyozza a fajok mozgásának nyomon követésében.

Izgalmas volt biológiai kapcsolatokat találni a Csendes-óceán keleti és nyugati része között, és felfedezni, milyen gyakoriak ezek az események

– mondta a ZME Science online tudományos portálnak. – Ez azt jelenti, hogy több tízmillió tengeri moszatból álló tömbök sodródnak a Déli-óceán körül, folyamatosan összekötve ezeket a partokat.

A szakemberek az Antarktiszon talált, két déli barnamoszaton végzett korábbi, 2018-as kutatásra építettek: ezek a növények elképesztő 20 ezer kilométert tettek meg, mielőtt partot értek volna, Ez pedig azt jelenti, hogy a moszat sokkal többet utazik, mint azt korábban a tudósok vélték. A csapat most 25 másik,

az Antarktiszon talált tengeri moszat genomját elemezte, valamint az elmúlt évtizedben Új-Zélandon és Ausztráliában partra mosott darabokat.

Ahogy arra rámutattak, a tengeri moszat egy üreges, gyökérszerű szerkezettel rögzíti magát a tengerfenékhez, amely sokféle tengeri organizmusnak, például rákféléknek, ízeltlábúaknak, egylábúaknak, ráknak, puhatestűeknek, férgeknek és tengeri csillagoknak ad otthont. Amikor egy ilyen növény letörik és elsodródik vihar vagy a nagy hullámok miatt, elsodródik.

Egy-egy ilyen tengeri moszat „tutaj" akár tizenkettő méter hosszú is lehet.

A tanulmányban szereplő, szimulált oceanográfiai modellezés szerint a Dél-Georgiából induló darabkák több mint 10 százaléka Új-Zéland déli részébe, míg több mint 6 százaléka Tasmániába érkezik.

A Nereocystis luetkeana barnamoszat ilyen tutajokat képez, amelyen számos élőlény megbújhat Forrás: Otago University

Eredményeink azért fontosak, mert megmutatják, hogyan képesek a lebegő fajok átjutni a főbb oceanográfiai akadályokon, és hogy érik el időnként az Antarktiszt, ahol jelenleg nem részei az ökoszisztémának

– mutatott rá Erasmo Macaya, a chilei Concepción Egyetem munkatársa.

A modellezés lehetővé tette a kutatók számára, hogy képet alkothassanak a tengeri moszattutajokról és az azokon utazó élőlényekről, amelyek szárazföldeket kötnek össze.