Feláldozhatunk-e egy embert, hogy megmentsünk öt másikat?

A villamos-probléma néven elhíresült erkölcsi dilemma kultúrafüggését vizsgálta egy nemzetközi tudóscsoport az ELTE kutatóinak vezetésével. Megállapították: az embereket a Föld minden táján hasonlóan befolyásolja, ha fizikai kontaktussal is meg kell erősíteniük döntésüket.

Egy üres, elszabadult villamos száguld a síneken öt vasúti munkás felé. A munkások halálát elkerülhetjük, ha meghúzunk egy kart, amely egy oldalsó sínre irányítja a kocsit, ahol csak egy ember áll. Meghúzzuk-e azt a bizonyos kart?

Az erkölcsi dilemmákban (mint a fenti villamos-dilemmában is) két rossz közül kell választani, lehetőleg a kevésbé rosszat. De melyik a kevésbé rossz? A haszonelvű gondolkodás szerint az a cselekvés fogadható el erkölcsileg, amelyik a következményeket figyelembe véve több ember javát szolgálja. Ha a kapcsolót meghúzzuk, a nagyobb jó érdekében cselekszünk. A deontológiai felfogás ezzel szemben tetteinket jogaink és kötelességeink alapján értékeli, e szerint a villamos-problémában a beavatkozás gyilkosságnak számít, így elfogadhatatlan.

Tovább árnyalja a képet a dilemma egy másik változata, ahol nem a váltót kell átállítani az öt munkás megmentéséhez, hanem egy embert kell lelökni a sínek fölötti gyaloghídról. A férfi meghal, de testével megállítja a villamost, mivel egy nagy, nehéz hátizsák van nála. Ebben a példában fizikai kontaktussal is meg kell erősítenünk morális döntésünket.

Egy szűkebb kört vizsgálva a kutatók már korábban megállapították, hogy

a szituációs tényezőknek (jelen esetben a fizikai kontaktusnak) komoly szerepük lehet morális döntéseinkben.

De vajon mekkora? Mindezidáig az sem volt egyértelmű, hogy döntésünk egyetemes-e, illetve mennyiben befolyásolják a kulturális különbségek.

A Psychological Science Accelerator kutatói hálózat az ELTE-s Bagó Bence, Aczél Balázs, Nagy Tamás, Kekecs Zoltán és Kovács Márton vezetésével nemrég széles körben megismételte Greene-ék 2009-es amerikai kísérletét. A felmérés 45 országban, több mint 27 ezer résztvevővel zajlott. Az eredményeket a Nature Human Behavior oldalain publikálták.

Az új vizsgálat megerősítette: az emberek jóval kevésbé tartják erkölcsileg elfogadhatónak egy személy feláldozását több másik megmentése érdekében, ha nekik maguknak fizikálisan is részt kell venniük benne. Az eredmények azt bizonyították, hogy döntésünket ilyen esetekben (mint példánkban az áldozat lelökése a hídról) alapvető kognitív és érzelmi folyamatok befolyásolják. Ezek pedig kultúrától függetlenül egyetemesek az emberek számára.

A személyes fizikai beavatkozás az emberekben bűntudatot vagy szégyenérzetet vált ki a Föld bármely táján.

A megállapítás jelentősége azért is kiemelkedő, mert az etikai dilemmák napjainkban egyre nagyobb szerepet játszanak a jogi és politikai döntéshozatalban, olyan kérdésekben, mint például az abortusz, az eutanázia vagy a nemzetközi fegyveres konfliktusok. Gondoljunk csak az önvezető autókra, amelyeknek irányító algoritmusa az utas feláldozását is mérlegeli annak érdekében, hogy elkerülje a nagyobb balesetet. Az erkölcsileg is helyes működésmódok kialakításához nélkülözhetetlen feltárni, milyen tényezőket veszünk figyelembe (akár tudat alatt is) etikai döntéseink során.

A teljes tanulmány itt olvasható.