Hórusz az egyik legfontosabb isten az ókori egyiptomi mitológiában. Több dolog istene volt, de a legfőképpen az ég istene. Az egyiptomiak Hóruszt leggyakrabban sólyomként (lándzsás sólyomként vagy vándorsólyomként) vagy sólyomfejű emberként ábrázolták, írja a ZME Science online portál.
A hieroglifák is sólyomként jellemzik Hóruszt, de a kutatók szerint nem könnyű megérteni ezt a bizonyos istent.
A történelem során már Hórusz különböző formáit feljegyezték, és egyes történészek ezeket különböző isteneknek vagy legalábbis ugyanazon isten különböző megnyilvánulásainak tekintik. Ez összhangban áll azzal, ahogyan az ókori egyiptomiak látták az általuk elképzelt valóság egyes oldalait. Hogy a dolgok még „furcsábbá" váljanak, ezek az egyiptomiak abban hittek, hogy a szavak és a képek befolyásolhatják a valóságot, amivel elkerülhetik a negatív események valóra válásának kockázatát.
Az ókori egyiptomiak életében és kultúrájában a mítoszok szerves szerepet játszottak, ám bár a mítoszok gyakoriak az írásokban és a művészetekben, ritkán mutatják be a teljes képet.
Tehát, bár Hórusz az egyik legfontosabb istenség Egyiptomban, aki számos alakot ölt, az egyiptológusok általában mégis úgy vélik, hogy lehetetlen megkülönböztetni az „egy igaz" Hórusztól.
Mégis, ha tudományos körökben Hóruszról beszélnek, az általában vagy az idősebb Hórusz, aki Egyiptom egyik legősibb istene, az „igazság fia", vagy a fiatal Hórusz, mint Ízisz és Ozirisz gyermeke. Ez utóbbi kapcsán beszélhetünk Hórusz szeméről.
Utóbbival kapcsolatban azonban semmi sem számít úgymond „normálisnak":
apját, Oziriszt Széth isten (Ízisz és Ozirisz testvére) ölte meg. Az apróra vágott Oziriszt darabokra tépte, majd Ízisz, Ozirisz felesége elásta az összes darabot – kivéve a péniszét, amely a folyóba esett, és egy harcsa megette. A történészek viszont eltérően értelmezik, hogy mi történhetett Ozirisz hímtagjával, de valahogy ennek segítségével történt meg Hórusz megfogantatása.
A mitológia szerint megszületett tehát Hórusz, és a korábbiak miatt ő és Széth gyűlölték egymást; akik természetes ellenségekké váltak és számos csatát vívtak az Egyiptom feletti uralomért.
De itt nem érnek véget a furcsa termékenységi történetek. A legenda szerint Széth szexuálisan is támadta Hóruszt (vagy más értelmezés szerint megpróbálta elcsábítani), de Hórusz ellenállt, majd bosszút akart állni: spermáját a Széth kertjében lévő salátára öntötte, amit aztán az tudtán kívül elfogyasztott és teherbe esett. Ez valahogy azt jelentette, hogy Hórusz megnyerte a csatát. De nem ez volt az utolsó küzdelem.
Kettejük újabb harcában Széthnek sikerült megsebesítenie Hórusz szemét és kivenni azt. Ám az ezzel kapcsolatos mítosz értelmezései ismét változóak: nem tudni, hogy az egyik szemről vagy mindkettőről van szó, hogy hol sérültek meg, hol vették ki őket, eltemették vagy megmentették azokat? A jelenkori magyarázatok még azzal kapcsolatban is eltérőek, hogy ki segített Hórusznak, de a tudósok leggyakrabban úgy vélik, hogy Hórusznak egy másik ősi isten, Thot segített.
Thot gyakran páviánként jelenik meg az ábrázolásokban és az élet egyiptomi szimbólumát tartva próbált békét teremteni Hórusz és Széth között.
A legenda szerint a szem megfiatalodott és olyan erőssé vált, hogy fiatalító erővel rendelkezett. A történetek egy bizonyos pontján Hórusz legyőzte ellenfelét és Egyiptom uralkodója lett, majd a túlvilágon élő apjának, Ozirisznek ajánlotta a szemét.
Ez a megfiatalító szem elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy felemelje Oziriszt:
végül ez a rituálé az egyiptomi temetési szokások bevált gyakorlatává vált, amely során felajánlásokat küldenek, hogy segítsenek egy személynek a túlvilágon.
De a szem szimbóluma még tovább nyúlik. Fiatalító erejű és gyógyító volt, ami képes elűzni a gonoszt és az ártalmakat – legalábbis az ókori egyiptomiak hite szerint.
Az ehhez kapcsolható szójátékon keresztül a Hórusz Szeme bármely rituális cselekedethez köthető, ami valószínűleg a mítosz növekedéséhez vezetett.
A Szem szimbolizálta az istenek kiszolgálását; mivel úgy vélték, hogy az élet egy olyan erő, amelyet az istenek terjesztettek a világunkon keresztül. Így a Szemnek fontos szerep jutott az erő visszaadásában és az élet áramlásának fenntartásában. Hórusz szeme így kezdett összefonódni a „maat" gondolatával, a kozmikus rend egyiptomi fogalmával, ami ötvözi a rend, a harmónia, az erkölcs és az igazságosság fogalmait – és mindezt a Hórusz Szeme kapcsolta össze.
Közben a szem az ókori Egyiptom egyik legismertebb és legerősebb szimbólumává vált.
A gyógyító rituálékban a beteget is Hóruszhoz hasonlították, hogy úgy gyógyulhasson, mint maga az istenség. Szemes amuletteket már időszámításunk előtt 3000-ben gyártottak, és a római időkben is kiemelkedőnek számítottak: legalább háromezer évig játszottak fontos szerepet az egyiptomi társadalomban. Nem véletlen, hogy a régészek több száz amulettet találtak különféle anyagokból.
Maga a szem egy stilizált emberi szem a sólyom arcjegyeivel, amely magát Hóruszt jelentette. Az egyiptomiak hieroglifaként is használták.
Ez a szem hat részből állt, amelyeket egyes kutatók úgy értelmeztek, mint amelyek szerepet játszanak a matematikában, pontosabban a törtekben.
Ebben az értelmezésben a belső szemzug 1/2, a pupilla 1/4, a szemöldök 1/8, a külső sarok 1/16, a göndörítő vonal 1/32, és az arcnyom. 1/64-ét jelentik. Ezt az értelmezést más tudósok azonban megkérdőjelezik.
A szem további szimbolikájára vonatkozó másik utalás a ptolemaioszi szövegekből származik.
Claudius Ptolemaiosz csillagász és matematikus volt a 2. században, tehát körülbelül háromezer évvel azután, hogy Hórusz szeme elkezdett kiemelkedő szimbólummá válni. A ptolemaioszi szövegek azt sugallják, hogy az ég egy sólyom volt, akinek a szeme a napot és a holdat jelképezi.
Plutarkhosz, egy görög filozófus és történész, aki az időszámításunk szerint 1. és 2. században dolgozott, szintén kapcsolatot látott a Holddal. Azt gyanította, hogy az eltávolítás és a megfiatalítás a holdfázisokhoz és olyan jelenségekhez kapcsolódhat, mint a fogyatkozás.