Hatvanezer évvel ezelőtt már használták a „svájci bicskát”

Az egyetlen módja annak, hogy ezek az eszközök ennyire hasonlóak legyenek ilyen hatalmas távolságok között, ha ezek a korai emberek beszéltek egymással

Hajlamosak vagyunk természetesnek tekinteni a széles körben elterjedt kommunikációt, pedig néhány évszázaddal ezelőtt valószínűleg hetekbe telt, amíg megérkezett egy levél, ha egyáltalán eljutott a címzetthez. A kutatók vadonatúj felfedezése azonban bebizonyította, hogy a kommunikáció és a technológiatranszfer körülbelül egyidős az emberiséggel. Hogy honnan tudják? Ahogy rámutattak, minden egy bizonyos kőszerszámon múlt, amelyet kevésbé formálisan a „kőből készült svájci késnek" neveztek el.

Az eszköz csupán egy apróság – legfeljebb öt centiméter hosszú –, de hihetetlenül sokoldalú. Elődeink szinte mindenre használhatták, beleértve a csont- és bőrmegmunkálást, valamint a fatárgyak fúrását és formázását.

Az eszközökre Kínától Európán át Ausztráliáig a világ minden táján felbukkantak példák, sokféle formában.

A szakemberek szerint körülbelül 65 ezer évvel ezelőtt érdekes dolog történt: a Dél-Afrikában felfedezett eszközök ugyanazt a kialakítást kezdték el követni.

Az őstörténet technológiai korszaka idején óriási számban állítottak elő ilyen eszközöket Dél-Afrikában, és ez a nagy mennyiség az, ami a jelenlegi sikerükről árulkodik ebben a régióban

– magyarázza a tanulmány, amelyet a Scientific Reports tudományos folyóiratban publikáltak. – A morfometriai elemzés azt mutatja, hogy a most felfedezett „kőkések" hasonló sablonok alapján készültek nagy távolságokon és több életközösségen keresztül.

Az egyetlen módja annak, hogy ezek az eszközök ennyire hasonlóak legyenek ilyen hatalmas távolságok között, ha ezek a korai emberek beszéltek egymással Forrás: Paloma de la Peña

A szakemberek szerint csak úgy lehettek ezek az eszközök ilyen hasonlóak ekkora hatalmas távolságok között, ha ezek a korai emberek valahogyan kommunikáltak egymással.

Bár a kőszerszám elkészítése nem volt különösebben nehéz, de a kő nyélhez való illesztése valamiféle ragasztó segítségével bonyolult lehetett, ami rávilágít arra, hogy a közösségek összetett információkat osztottak meg és kommunikáltak egymással

– mutatott rá Paloma de la Peña, a tanulmány társszerzője és a Cambridge-i Egyetem McDonald Régészeti Kutatóintézetének vezető kutatási asszisztense az IFL Science online tudományos portálnak. – Az azonos alakú szerszámok sokasága ráadásul egybeesett az éghajlati viszonyok nagy változásával, ezért úgy gondoljuk, hogy ez társadalmi válasz lehetett az egész dél-afrikai környezetre.

Hozzátette: a felfedezés azonban nem csupán bemutatja ősi hálózatok képességeit, de betekintést nyújt abba is, hogy az emberiség miért is olyan „globálisan sikeres faj".

Az emberek több százezer éve elhagyták Afrikát, és bizonyítékaink vannak a korai Homo sapiens jelenlétére Görögországban és a Levantában körülbelül 200 ezer évvel ezelőttről

– mondta Amy Way, az Ausztrál Múzeum és a Sydneyi Egyetem régésze, a tanulmány vezető szerzője. – Ám ezekre a korábbi mozgásokra rányomta a bélyegét a mintegy 60-70 ezer évvel ezelőtti nagy vándorlás, amely minden modern ember ősét érintette, akik ma Afrikán kívül élnek.

Más szóval: pontosan akkor, amikor ezek az eszközök elterjedtek a kontinensen.

A tudósok szerint mind a vándorlás, mind a „svájci kőkés" sikere egy dologtól függött: a közösségi hálózatoktól és a kommunikáció erősségétől.

Ez az elemzés először mutatta be, hogy ezek a társadalmi kapcsolatok már közvetlenül a nagy kivándorlás előtt léteztek Afrika déli részén. Ez pedig nem csak a múlt, de talán a jövő megértéséhez is fontos.