Kékfogú Harald nevéhez fűződik a dánok megtérítése és egyben a Jelling-dinasztia megalapítása is. Uralkodása alatt Harald számos épület újjáépítését felügyelte: többek között az arosi erőd megerősítését, több gyűrűs védfal építését, valamint az úgynevezettz Ravning Enge területein, a Vejle folyónál átvezető Ravning híd üzembe helyezését.
Kékfogú Harald életrajzát egy rovásírásos felirat foglalja össze, amit a Jelling kövön fedeztek fel a szakemberek, és amely a következőket rögzíti:
„Harald király azt mondta, hogy ezeket az emlékműveket Gormról, az apjáról és Thyráról, az anyjáról állítsák. Harald, aki megnyerte egész Dániát és Norvégiát, és a dánokat a kereszténység felé fordította."
A tudósok az utóbbi években az eszközök összekapcsolására használt Bluetooth vezeték nélküli technológiát is a viking királyról nevezték el, azon a hasonlóság alapján, hogy az eszköz pont úgy egyesíti az eszközöket, ahogyan Harald tette mindezt a dán törzsekkel egyetlen királysággá.
A Bluetooth logója egy úgymond „Younger Futhark" kötőrúnából áll, a következő kezdőbetűkkel: H (ᚼ) és B (ᛒ).
A Marek Kryda vezette kutatócsoport ezúttal űralapú felderítést alkalmazott a Wiejkowo környéki tájon, hogy felkutassák a régészeti „zavarokat", amelyek némelyike akár 30 centiméter hosszúságú is lehet. A most publikált tanulmány feltárt egy nagy, viking kori sírdombot a Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatás római katolikus temploma alatt Wiejkowó-ban, aminek jelenlétét később talajradar segítségével is megerősítették.
A Curmsun-korongként ismert aranykorong 2014-es újrafelfedezése korábban olyan feltételezésekhez vezetett, hogy Haraldot talán a közelben temették el
– írja a HeritageDaily online tudományos portál. – Ezen egy latin nyelvű felirat található, amely leírja a „dánok uralkodóját, valamint Scaniát és Jomsborg viking erődjét", amely a mai Wolin városa, mindössze 9 kilométerre nyugatra a Wiejkowo-tól.
A kutatók úgy vélik, hogy a korongot eredetileg csontvázmaradványok mellé temették el, amelyeket egy viking kori kincs részeként fedeztek fel 1841-ben a templom alatt, ahol a sírdombot mára azonosították.
Az akkori tudósítások egy I. Ottó uralkodásának idejéből származó ezüstpénzt, egy bronz karkötőt, felületét borító vonalas díszítéssel, egy másik bronz karperec töredékét, egy kis, pecsétes aranydarabot és a Curmsun-korongot írtak le.
Eredeti felfedezése után a kincs a kriptában maradt egészen 1945-ig, amikor is a lengyel hadsereg egyik őrnagya, Stefan Sielski és testvére, Michal belépett oda és elfoglalta azt, ami megmaradt belőle. A korongot csak 2014-ben találták meg újra, amikor Sielski 11 éves dédunokája rábukkant a műtárgyra egy elrejtett, régi gombokkal teli ládában.