A most vizsgált leletek különös megoldást kínálnak arra a rejtélyre, hogy miért is pusztultak el ezek a békák 45 millió éve a mocsárban. A Papers in Palaeontology szaklapban publikált tanulmány szerint történetük ugyanis egyfajta rejtvénynek számított tudományos körökben, amióta évtizedekkel ezelőtt felfedezték őket a kövületben.
Amennyire megtudjuk, a békák egészségesek voltak, amikor elpusztultak, és a csontokon nem láttuk ragadozók vagy dögevők nyomait, ahogy arra sincs bizonyíték, hogy árvíz idején bemosódtak volna ide vagy a mocsár kiszáradása miatt pusztultak volna el
– mondta Daniel Falk, az írországi University College Cork paleontológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Az elimináció folyamatában gondolkodva az egyetlen értelmes magyarázat az lehet, hogy párzás közben pusztultak el.
Hozzátette: az a kövület, amelyben a békákat felfedezték, a világ egyik legkülönlegesebb kövületi lelőhelye, amely Geiseltalban található. Ez egykor egy szénmező volt, ahonnan fosszilis tüzelőanyagként lignitet bányásztak. Ez az üledékes lerakódás abszolút alkalmas az ősi maradványok megőrzésére.
A szakemberek már több mint 50 ezer kövületet találtak Geiseltal területén, köztük kisemlősöket, denevéreket, madarakat, krokodilokat, hüllőket és halakat: néha még a lágy szövetek és szervek is megőrződtek. És persze ott vannak nagy számban a békák.
Ez azonban egyfajta problémát rejt, mert a békákat rejtő réteg egykor egy mocsaras szubtrópusi erdő volt a közép-eocénben, alig 50 millió évvel ezelőtt. Úgy tűnik, hogy a Geiseltal lignitben azonosítható kétéltűek többsége nem kedvelte a vizes környezetet. Falk és kollégáinak elemzése alapján a legtöbbjük a Pelobatidae családhoz tartozott.
Ezeknek a békáknak ma már csak egyetlen nemzetsége él, és azok is szárazon, amelyek csak a párzási időszakra térnek vissza a vízhez.
Ez meglehetősen veszélyes próbálkozásnak számít azoknak a nőstényeknek, amelyek szó szerint megfulladhatnak a lelkes párok figyelme alatt.
A nőstény békák nagyobb veszélynek vannak kitéve, mivel gyakran az egy vagy több hím súlya lemerítheti őket a víz alá
– mutatott rá Maria McNamara, a University College Cork paleontológusa. – Ez gyakran előfordul azoknál a fajoknál, amelyeknek rövid szaporodási időszak alatt kell párosodni.
Hozzátette: ez ellentmondásosnak tűnhet és nem különösebben segíti elő a sikeres párzást, de ez nem feltétlenül probléma a békák világában. A modern békák egyik faja, az amazóniai Rhinella proboscidea képes kinyerni a petéket az elhalt nőstényből, majd sikeresen megtermékenyíti azokat.
Az új elemzés mindenesetre segíthet megérteni a békák evolúcióját az idők során, és kontextusba helyezni az ősi fosszilis békamaradványokat.