A Hawaii Egyetem, az Oceans Initiative szervezet, a Curtin Egyetem és a Nemzeti Fejlett Ipartudományi és Technológiai Intézet kutatói azt találták, hogy a mélytengeri bányákból származó zaj enyhe időjárási körülmények között akár 500 kilométert is képes megtenni.
Ahogy arra a Science folyóiratban publikált tanulmány rámutat, jelenleg tizenhét vállalat vizsgálja a bányászat lehetőségét a Clarion-Clipperton zónában (CCZ), amely 4,5 millió négyzetkilométert tesz ki, Mexikó és Hawaii között elterülve.
A területen számos, ásványi anyagban gazdag, úgynevezett polifémes rész található, amelyeken gigantikus gépekkel dolgoznának a vállalatok.
A szakemberek úgy vélik, hogy ha minden cég csak egyetlen bányát indít, akkor is megemelkedne a zajszint. Mindez viszont beláthatatlan hatással lehet a zajra érzékeny fajokra, például a bálnákra, miközben alááshatja a területek megőrzésére irányuló erőfeszítéseket.
A legjobban az lepett meg minket, hogy egy vagy két bányából származó zaj milyen könnyen behatolhat a közeli területekre, amelyeket kísérleti kontrollként vizsgáltak
– mondta Rob Williams, az Oceans Initiative társalapítója a ZME Science online tudományos portálnak. –Sok az ismeretlen tényező, ezért gondosan össze kell hasonlítanunk ezeket a megőrzési referenciaterületeket azokkal a helyszínekkel, ahol bányászat folyik.
Miközben a bányászati cégek már tesztelik a mélytengeri bányászati rendszerek kisebb méretű prototípusait, a víz alatti zajszennyezéssel kapcsolatos adataikat még meg kell vizsgálniuk. Ez azt jelenti, hogy a kutatóknak jelenleg más, jobban tanulmányozott ipari tevékenységekből származó zajszinteket (például a part menti kotrások, valamint az olaj- és gázipari hajók zajszintjeit) kellett használniuk a tanulmányuk elkészítéséhez.
A mélytengeri bányászatból származó valódi zajszintek valószínűleg eltérőek lesznek, ha a valós adatok rendelkezésre állnak, de nagyobb valószínűséggel magasabbak, mint a proxy adatok
– mutatott rá Andrew Friedman, a Pew tengerfenéki bányászati projektjének projektigazgatója. – Ennek az az oka, hogy a tengerfenék bányászati berendezései sokkal nagyobbak és erősebbek, mint a vizsgálathoz használt proxyk. Tehát ez egy óvatos becslés, amely valószínűleg sokkal rosszabb lesz a való életben, ha a mélytengeri bányászat zöld utat kap.
De még ez az óvatos becslés is aggasztó. A tudósok megállapították, hogy az egyes bányáktól négy-hat kilométeres körzetben a zajszint meghaladhatja az Egyesült Államok Nemzeti Tengeri Halászati Szolgálata által meghatározott küszöbértékeket, amelyek felett fennáll a tengeri emlősökre gyakorolt hatások kockázata.
A zajra közismerten érzékeny tengeri emlősfajok a Clarion-Clipperton zóna egész területén megtalálhatók.
Ide tartoznak például a veszélyeztetett sziláscetek (Mysticeti) és a mélyre merülő fogascetek (Odontoceti), de a lista még sokáig folytatható. Azokról a mélytengeri fajokról, amelyekről nem sokat tudunk, úgy tartják, hogy napfény hiányában hangokat és rezgéseket használnak a kommunikációra, a navigációra és a ragadozók észlelésére. Bármilyen zaj valószínűleg tehát olyan módon megzavarná az ökoszisztémákat, amit talán még nem is ért teljesen a tudomány.