A királyság központja Chan Chan volt, egy nagy vályogváros, amely 4942 hektáros területen terült el, így a helyszín Dél-Amerika egyik legnagyobb prekolumbián városa. A hely neve valószínűleg a Quingnam „Jiang" vagy „Chang" szóból származik, ami Napot jelent, így a Chan-Chan szó szerint azt jelenti: Nap-Nap.
A Chan Chan kilenc nagy téglalap alakú komplexumból („fellegvárból" vagy „palotából") állt, amelyek piramis alakú templomokat, víztározókat, temetőket, tereket, temetkezési tereket, raktárakat és lakótereket tartalmaztak a városi elit és a királyi személyek számára.
A most végzett ásatások a „Huaca Takaynamo helyreállítása" projekt részét képezték, amelynek során a fő komplexumtól északra vizsgálták Huaca Takaynamót, és egy negyvenhét centiméterszer tizenhat centiméteres faszobrot tártak fel, amely egy uralkodó gyaloghintó-hordozóját ábrázolja, amit összesen hét, függőleges színes sáv díszít.
A szobor lapos, ovális arcú és vörösre festették, mandula alakú szemekkel és fekete gyantával rögzített gyöngyházlemezekkel díszítették.
A figura háromszögletű szabású, szoknyaszerű ruhadarabot visel, amelyet kis téglalap alakú szalagok díszítenek, és egy trapéz sapka is dísziti. A régészek még nem tudják, hogy szobor mikor készülhetett, de a forma és a művészet stílusa azt mutatja, hogy valamikor 850 és 1470 év közötti lehet, így az egyik legrégebbi szobor, amelyet eddig a helyszínen találtak.
A fafaragványokat vagy szobrokat rögzítették, de némelyik mobilan mozgatható
– mondta Arturo Paredes Núñez, a Pecach kutatási, megőrzési és fejlesztési osztály vezetője a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Az előbbieket Chan Chan néhány fallal körülvett komplexumának bejáratánál dokumentáltuk.
A kutatók egy nektandra magokból (a Lauraceae családba tartozó növénynemzetségből) és az eredeti cérna maradványaiból készült nyakláncot, valamint egy barna és fehér szálakkal díszített kis fekete zacskót is felfedeztek itt.