Utoljára ötven éve, 1972. december 14-én az Apolló-17 asztronautái hagytak nyomot a Hold felszínén. Az azóta eltelt fél évszázadban nem tért vissza az ember az égi kísérőnkre. Egészen a 2010-es évek derekáig bizonytalannak látszott, hogy mikor fog megismétlődni az emberiség mindmáig legnagyobb asztronautikai vállalkozása, a Holdra szállás.
Az Egyesült Államokban csak a 2000-es évek elején született ismét komolyabb politikai akarat a Hold-küldetések felújítására, ám a költségvetési problémák miatt a NASA kénytelen volt évről-évre egyre távolabbra tolni az újabb Hold-misszió előkészítésének gyakorlati lépéseit.
A Constellation-program eredetileg 2020-at jelölte ki a visszatérés céldátumának, de a program hol elhalt, hol pedig ismét elővették az aktuális politikai-költségvetési csatározások függvényében, hogy végül 2017-ben főnixmadárként újjáéledve ismét reális közelségbe kerülhessen az emberes holdutazás.
Az Artemis-misszió azonban már nem csupán az 1960-as 70-es évek hodutazásait akarja megismételni; a program legfőbb célkitűzése a hosszú távú emberi jelenlét biztosítása a Hold körül keringő űrállomás fedélzetén, és az égitest felszínén létesíteni tervezett bázison. A Hold-expedíciók felújításának legfontosabb előfeltétele a küldetés végrehajtásához szükséges és megfelelő tolóerővel rendelkező új hordozórakéta üzemi tesztjeinek az elvégzése.
Az új hordozórakéta, az SLS (SpaceLaunch System) első verziója 95 tonnányi hasznos terhet képes Föld körüli orbitális pályára állítani.
Az Artemis-program űrhajója, az Orion, az Apolló-missziók űrkabinjánál jóval nagyobb,
és nem csak három, hanem 4-6 asztronauta Holdra juttatására képes. Az Orion űrhajó már 2014-ben elvégezte az első tesztrepülését, igaz, hogy nem az új holdrakéta, hanem egy Delta IV Haevy típusú kisebb hordozórakéta juttatta Föld körüli pályára.
Az augusztus 29-re kitűzött és váratlanul elhalasztott küldetés eredeti tervei szerint, az Orion 42 napot fog eltölteni a világűrben, a földfelszíntől 400 kilométer magas orbitális pályán keringve.
Ma, augusztus 29-én lett volna az SLS – vagy Artemis-1 - hordozórakéta régóta várt első tesztrepülése az Orion űrhajóval, amit azonban a visszaszámlálást megszakítva, elhalasztottak. A NASA közleménye szerint először egy repedést találtak, majd az egyik hajtóműnél lépett fel túlmelegedés, amit a mérnökök nem tudtak elhárítani.
Ezért az űrkutatási hivatal vezetői a start elhalasztása mellett döntöttek. Optimális esetben
vagy szeptember elsején pénteken, vagy pedig szeptember ötödikén, hétfőn kísérlik meg ismét az indítást.
A most elhalasztott Artemis-1 misszót követő Artemis-II repülési profilja hasonló lesz a mostani küldetéséhez, csakhogy ekkor már személyzettel fog repülni az Orion.
Az Orion rekordidejű 42 napos űrbéli tartózkodását az Apolló űrhajóknál lényegesen nagyobb szervizmodulja teszi lehetővé. A Hold-expedíció szempontjából kiemelt fontosságú modult egyébként az Európai Űrügynökség ( European Space Agency, ESA) szakemberei tervezték és építették meg egy európai asztronauta holdutazásának ellentételezésként.
Az Apolló-missziók óta első Hold-expedíció űrjárműve pedig a Japán Űrügynökség, a JAXA konstrukciója, amiért cserébe a NASA egy japán asztronauta részvételét is biztosítja a jelenlegi tervek szerint 2025-ben induló holdutazásra,
melynek során két asztronauta egy hetet töltene a Holdon,
jóval több időt a leghosszabb Apolló-küldetésnél. A 2027-re tervezett Artemis-IV küldetés nem fog leszállni a Holdra, hanem megkezdi a Hold körül keringő űrállomás építését, amit a Holdra is leszálló Artemis-V, illetve Artemis-VI misszió folytatna.
Az idő azonban nem csak az ambiciózus tervek miatt sürgeti a NASA-t, hanem amiatt is, hogy az új űrkutatási szuperhatalom, Kína is bejelentkezett a Holdra való emberes visszatérés dicsőségéért folytatott versengésbe.