Cantre'r Gwaelod egykor a mai Walestől nyugatra fekvő föld volt. Bár a legendájáról szóló beszámolók eltérnek egymástól, a legkorábbi ábrázolása a 13. században jelent meg a Carmarthen Fekete Könyvében, amely a földet Maes Gwyddno néven írja le.
Ebben a változatban a föld egyszerűen eltűnt vagy elveszett a hatalmas méretű áradások miatt, amikor a hagyomány szerint egy Mererid nevű lány „megengedte a kútnak, hogy az túlcsorduljon".
A mítosz szélesebb körben ismert változata a 17. századból származik, ahol a Cantre'r Gwaelod egy alacsony fekvésű földet takar, amelyet gát és egy sor zsilip védett a tengertől. Seithenyn, a tengeri védelemért felelős két herceg egyike
egy éjszaka azonban túl sok alkoholt ivott és elvesztette a kontrollt, aminek következtében a tenger ellepte a szigetet és elöntötte a királyságot.
Simon Haslett professzor, a Swansea Egyetem fizikai földrajzának tiszteletbeli professzora, a Cardigan-öbölben rejtőző, „elveszett" szigetek felkutatására indult, miközben az oxfordi Jesus College-ban látogatott. Keresése a Bodleian Könyvtárba vezette, ahol a 13-14. századi Gough térképen – Nagy-Britannia egyik legrégebbi térképén – két, korábban ismeretlen, vízzel körbevett szárazfölddarabot azonosított.
A középkori térképen az egyik sziget Aberystwyth és Aberdyfi között látható, míg a másik egy kicsit északabbra, Barmouth közelében található
– mondta Haslett professzor a HeritageDaily online tudományos portálnak.
Az Atlantic Geoscience tudományos folyóiratban megjelent tanulmányában az öböl korábbi felméréseire támaszkodott és elemezte a gleccserek és iszap előrehaladásának, illetve visszahúzódásának adatait is az utolsó jégkorszakból.
A szakember úgy véli, hogy a térkép megerősíti a Carmarthen Fekete könyvében említett elveszett földről szóló korabeli beszámolókat,
amelyeket a római térképész, Ptolemaiosz feljegyzései is alátámasztanak, amelyek szerint a partvonal sokkal nyugatabbra helyezkedett el, mint ma.