Bakó Gábor helytörténész és légi fotós a Duna rendkívül alacsony vízállását kihasználva kutatta a folyam Csepel-sziget körüli mederszakaszát, amikor a fia, egy hódok vájta csatorna mélyén a napfényben csillogó fémtárgyra figyelt fel.
Mint kiderült, a vízi rágcsálók éppen ott próbáltak maguknak hódvárat építeni, ahol egy amerikai négymotoros nehézbombázó roncsait rejtette a mederiszap. Bakó Gábor elmondta, hogy az állatok a pilótafülkét találták meg, ahonnan egy mély medret ástak az alacsony vízszint miatt, az odújuk bejáratáig.
Az első szemrevételezés, illetve vizsgálat kiderítette, hogy a maradványok egy 1944. július 30-án Budapest bombázása során eltűnt amerikai négymotoros Consolidated B-24 „Liberator" nehézbombázó roncsai. A részben feltárt pilótafülkében sikerült azonosítani a bombatér vészkioldóját, valamint a műszerpanelbe beépített, a futóművek kiengedésére szolgáló kart is.
A nagy testű rágcsálók a hódvár építése közben kiásták a Liberator egyik szárnymaradványát is. Az eddig elvégzett vizsgálat kiderítette, hogy a lezuhant gép annak az amerikai köteléknek volt a tagja, amelyik az 1944. július 30-i bevetés során az akkori Horthy Miklós-liget (ma: Szigetszentmiklós) területén fekvő Dunai Repülőgépgyár Rt. üzemi épületeit bombázta.
Az amerikai légitámadás a korábbi bevetések során már súlyosan megrongált gyárat szinte teljesen elpusztította, húsz ember életét vesztette, és több mint ötvenen megsebesültek a bombazáporban.
A B-24-es már kioldotta a bombáit, amikor légvédelmi tüzérségi találat érte.
Az eddigi vizsgálatok szerint a Liberator Frank Wodzinski főhadnagy gépparancsnok bombázója volt. A 12 fős személyzetből mindössze egyetlen hajózó tudta elhagyni a zuhanó gépet, a többiek odavesztek, akiket az USAAF (United States Air Force) korabeli nyilvántartásában eltűntként kezeltek.
Azt, hogy a roncsok között ott rejtőznek-e a lezuhant személyzet földi maradványai, egyelőre még nem lehet tudni. Bakó Gábor a fia és egy barátja segítségével ideiglenesen visszatemette a maradványokat, nehogy illetéktelen „kincsvadászok" kifosszák a roncsot, egyben a felfedezést bejelentette a Hadtörténeti Múzeumnak. A Liberator szakszerű feltárását az inézet, illetve a Szolnoki Repülőmúzeum munkatársai fogják elvégezni.
Magyarország ellen az Ira C. Eaker altábornagy parancsnoksága alatt álló amerikai 15. légi hadsereg 1944. április 3-án kezdte el az egészen 1945. március 27-ig tartó nagy bombázóoffenzíváját, amit az 1943 őszétől Dél-Olaszországban Bari, Foggia és Lesino térségében kiépített nagy repülőterek tettek lehetővé.
A közép-kelet-európai célpontok, így benne Magyarország átfogó hadászati bombázásról már a szövetséges nagyhatalmak 1943. november végén Teheránban megtartott konferenciáján megszületett a döntés. Az április 3-án 450 négymotoros Boeing B-17 „Flying Fortress" és Consolidated B-24 „Liberator" bevetésével végrehajtott támadás célpontja a Dunai Repülőgépgyár Rt. valamint a ferencvárosi rendező-pályaudvar volt.
Ekkor érte az első pusztító erejű támadás a Horthy-ligeti repülőgépgyárat, a csaknem négy hónappal később történt július 30-i bevetés során így gyakorlatilag már szinte teljesen megsemmisített gyáregységre hullottak ismét a bombák.
Az amerikai 15. légi hadsereg feladata – többek között – a magyarországi kőolaj-feldolgozó és hadiüzemek, valamint a közlekedési infrastruktúra, mindenek előtt a vasúti közlekedés - rombolása illetve megbénítása volt. Ezek a célok váltakozó prioritással ugyan, de egészen 1945. márciusáig fennmaradtak.
A magyarországi angolszász légitámadások halálos áldozatainak száma az 1944. januári határokon belül közel 20 ezer főre tehető. Az ország jelenlegi 3122 települése közül 1024-et ért kisebb-nagyobb bombatámadás.