Az Ischyrhiza mira faj – egy kihalt fűrészhal, amely körülbelül 65-100 millió évvel ezelőtt élt Észak-Amerikában – kövületét tanulmányozó kutatók további bizonyítékokat találtak a „kívülről befelé" irányuló elképzelés alátámasztására. Ahogy arra rámutattak,
a mai fűrészhalakhoz hasonlóan ennek a lénynek is szaggatott tüskéi voltak az orra körül, amelyek segítettek neki a ragadozókat elkerülni és táplálékot keresni.
A szakemberek úgy gondolják, hogy ezek a tüskék – az úgynevezett rostralis fogsor – a test többi részén lévő pikkelyek módosított változatai.
A rostralis fogsorok és a pikkelyek közötti kapcsolat vizsgálata érdekében a csapat az orrtüskék kemény zománcozott külső rétegét elemezte – de amit találtak, az jelentősen eltért a várttól.
Meglepő módon az Ischyrhiza mira rostrális fogzománca minden volt, csak nem egyszerű
– mondta Todd Cook, a Pennsylvaniai Állami Egyetem gerinces paleontológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Sokkal összetettebb volt, mint a test pikkelyeinek zománca; az ősi fűrészhal fogzománc szerkezete valójában a modern cápafogzománchoz hasonlít.
Különösen a fosszílián lévő zománc egyezik meg a modern cápafogakon találhatóval: oly módon, hogy fluorapatit mikrokristályok úgynevezett kötegelt csomagjaiból áll, amelyek a fog felszínéhez közel szép vonalakban, míg alul véletlenszerűen rendeződtek.
Az alsóbb rétegeken a fog felületére merőlegesen elhelyezkedő mikrokristályok voltak. A Journal of Anatomy folyóiratban publikált tanulmány szerint ezek a különböző tájolások adhatják meg a cápafogak erejét és stresszállóságát, és úgy tűnik, ez az Ischyrhiza mira esetében is hasonló lehetett.
Valószínű, hogy az I. mira rostralis fogsorának zománcának kötegelt mikrokristályos elrendezése a mechanikai erők ellenálló képességét is szolgálta
– mutatott rá Cook. – Bár nem lehetetlen, hogy ezek a pikkelyek és fogak külön-külön alakították ki a kötegelt mikrostruktúráikat, sokkal inkább logikus, ha az egyik a másik után jön, vagyis a kívülről befelé hipotézis arról, hogy honnan származhatnak a fogak.
A kutatóknak érdekes módon nem állt szándékukban a fogak evolúciós történetével foglalkozni a fogsor elemzése során, de
eredményeik jelentős hatással lehetnek az e területen végzett jövőbeni tanulmányokra.
Cook szerint megállapításuk közvetlen bizonyítékot szolgáltat a kívülről befelé hipotézis alátámasztására, mivel azt mutatja, hogy a pikkelyek képesek komplex, fogszerű zománcot kialakítani a szájon kívül.