A vaddisznók menthetik meg a bordás krokodilokat a kihalástól

Az elmúlt évtizedben megnőtt a bordás krokodilok száma (illusztráció).

A bordás krokodil (Crocodylus porosus) évmilliók óta tartja rettegésben Ausztrália vizeinek élőlényeit, amely azt az állatot ragadja el, amelyik szerencsétlenül keresztezte az útját. Félelmetes természete ellenére a faj az 1970-es években a kihalás szélére került. Most azonban „gyógyulnak", miközben rendkívül fontos ökológiai szolgálatot teljesítenek: úgy tűnik, a faj az invazív, élőhely-romboló vaddisznók elfogyasztásával gyarapodik.

A vaddisznók a 18. század végén érkeztek először Ausztráliába

A kutatók szerint az őshonos bordás krokodilok és az európai gyarmatosítók által Ausztráliába vitt vaddisznók leszármazottai közötti kölcsönhatás lehet az első jele annak, hogy egy invazív faj végre találkozott azzal a ragadozóval, amely segíthet kordában tartani a populációját. Szakemberek úgy vélik, ugyanakkor valódi alapot ad a reményre, hogy maguk a hüllők is visszatérhetnek a kihalás széléről így, hogy állandó és kényelmes táplálékforráshoz jutnak.

A krokodilok azt zsákmányolják, amit a legkönnyebben el tudnak ejteni, a vaddisznók pedig tökéletes méretűek

– mondta Mariana Campbell, az ausztrál Charles Darwin Egyetem kutatója a ZME Science online tudományos portálnak, aki az ország északi részén élő bordás krokodilokat tanulmányozza. – Elég lusta vadászok, így felteszem a kérdést: ha krokodil vagy, mi a legegyszerűbb: part közelében maradni és várni néhány órát egy disznóra vagy elmenni mondjuk cápára vadászni?

Vaddisznó Forrás: AFP/Petras Malukas

A vaddisznók a 18. század végén érkeztek először Ausztráliába, mint a vadon élő, szökött házisertések leszármazottai. Hamarosan a kontinens csaknem 40 százalékán elterjedtek. Az állat az egyik legsikeresebb invazív faj, amely ma Ausztráliát sújtja, és amely az élőhelyek széles körű elvesztéséért felelős, miközben

jelentős mértékben hozzájárul Ausztráliában az emlősök kihalásának arányához, amely a legmagasabb a világon.

Lenyűgöző sikerük annak köszönhető, hogy a sertéseknek eddig nem akadtak természetes ragadozói Ausztráliában. És bár a szigetország ökoszisztémáit visszavonhatatlanul megváltoztatta a vaddisznók jelenléte, a Biology Letters folyóiratban publikált új tanulmány kiemeli azokat a váratlan változásokat, amelyeket az invazív fajok előidézhetnek egy ökoszisztémában.

A disznók elsődleges táplálékforrássá váltak

A Dr. Campbell által vezetett kutatás célja annak a megértése volt, hogy a vaddisznók jelenléte valóban hozzájárul-e Ausztrália krokodilpopulációjának helyreállításához.

A tanulmányhoz a csapat szén- és nitrogénizotópokat gyűjtött a Darwin Harbor és a Kakadu Nemzeti Park krokodiljainak az elmúlt néhány évben gyűjtött csontmintáiból.

Ezeket azután összehasonlították az 1960-as évek vége és az 1980-as évek közepe között, Ausztrália északi területéről származó múzeumi gyűjtemények krokodilcsontjaiból származó hasonló adatokkal.

A bordás krokodil (Crocodylus porosus) az egyetlen ma élő sós vízi krokodilfaj Forrás: Wikimedia Commons/Molly Ebersold

A csontok olyan jelet hagynak, amely az állat egész életében megmarad; ha rövid távon szeretnénk megvizsgálni egy állat étrendjét, nézzük meg a vért és a plazmát

– mutatott rá Dr. Campbell. – Ha valami mást szeretnénk látni, csak meg kell nézni a kollagént vagy a bőrt, ám hosszú távon a csontokat nézzük.

Elemzésük alapján kiderült, hogy a vaddisznók a krokodilok étrendjének egyre nagyobb hányadát tették ki az elmúlt ötven évben, és végül elsődleges táplálékforrásukká váltak. Ez jelentős változásnak számít a bordás krokodilok étrendjében, amelyek korábban elsősorban vízi zsákmányra vadásztak.

A gyorsan bővülő populáció gyorsan alkalmazkodott

A tanulmány szerint a bordás krokodilok „gyógyulása" 1971-ben kezdődött, amikor az északi terület kormánya betiltotta a krokodilvadászatot. Ezt a lépést a fajok óriási hanyatlása késztette, ami a 30-as és 40-es évek 100 ezer körüli számáról 1970-re 3000 alá esett.

A tilalmat követő évtizedben egy selejtezési program a vadon élő bivalyok (egy másik invazív faj) egyedszámának drámai csökkenéséhez vezetett.

Az elmúlt évtizedben megnőtt a bordás krokodilok száma (illusztráció). Forrás: Wikimedia Commons

Ez teremtette meg a terepet a vaddisznók populációjának gyors terjeszkedése előtt, amivel betölthették ugyanazt az ökológiai rést, amelyet a bivalyok üresen hagytak. A populációjuk gyorsan bővült alkalmazkodóbbnak bizonyultak, mint a bivalyok, és nagyobb tartományt fedtek le. Ezzel viszont kapcsolatba kerültek a krokodilokkal.

A csapat biztos abban, hogy az Ausztrália vízi útjain kóborló vaddisznók bőséges készlete nélkül „a bordás krokodilpopuláció nem térhetett volna vissza arra a szintre, mint amilyen

– magyarázza Dr. Campbell.

A helyszíni adatok alátámasztják ezt: azokon a területeken, ahol nem támadták meg a vaddisznókat, a krokodilpopulációk helyreállása sokkal lassabbnak bizonyult, mint ott, ahol jelen vannak.