A terhesség korai szakaszában lezajló élettani változások többek közt ezért következnek be, hogy biztosítva legyen a méhlepény megfelelő véráramlása. Az első és második trimeszterben a vérnyomás a jelentős értágulat miatt csökken (általában 115/75 Hgmm alatt marad), majd a harmadik trimeszterben emelkedni kezd, és eléri a terhesség előtti értéket. Terhességben elfogadhatónak tekinthető a 140/90 Hgmm-nél alacsonyabb vérnyomás. A 140-159 Hgmm-es szisztolés és/vagy 90-109 Hgmm-es diasztolés vérnyomás enyhe-középsúlyos hipertóniának, a 160 Hgmm vagy ez feletti szisztolés és/vagy 110 Hgmm vagy ez feletti diasztolés vérnyomás súlyos hipertóniának minősül.
A vérnyomás értékek mellett a kismamáknál monitorozzák a vizelet fehérje ürítést is. Ez azért fontos, mert terhességben a vizelet fehérje ürítés normálisan is napi 300 mg-ig emelkedhet, de ha ezt meghaladja, az komoly figyelmeztető jel.
• Idült hipertónia
Idült hipertóniáról beszelünk, ha a kismamának már a terhesség előtt ismert volt a magasvérnyomás betegsége, vagy pedig a terhes kismamának nem volt ismert a hipertóniája és azt a terhesség első 20 hetében fedezik fel.
• Gesztációs hipertónia
Ebben az esetben a 140/90 Hgmm-es vagy az fölötti vérnyomás a 20. terhességi hét után jelentkezik, de a napi vizelet fehérjeürítés 300 mg alatt marad, és a 12. szülés utáni hétig a vérnyomás normalizálódik.
• Preeklampszia – eklampszia
Ez a veszélyes állapot akkor diagnosztizálható, ha a 20. terhességi hét után mérhető a 140/90 Hgmm-es vagy efeletti vérnyomás és a napi 300 mg-ot meghaladja a vizeletben a fehérjeürítés. Emellett egyéb laboratóriumi tesztek is kóros értékeket mutathatnak és beállhat az életveszélyes HELLP szindróma, amely azonban nem minden esetben jár ödéma-képződéssel – ahogyan ezt sokszor feltételezik.
Ahogyan azt Dr. Kapocsi Judit és Dr. Deák György egy korábbi szakmai cikkükben leírják, az eklampszia azért veszélyes, mert súlyos (akár életveszélyes) anyai és magzati szövődményekkel járhat, mind a várandósság, mind a szülés során, és hatással lehet a gyermek későbbi egészségére is. Ezért is érdemes tisztában lenni azzal, hogy az eklampszia kockázati tényezői közül néhányat befolyásolhatunk. Ilyen például a dohányzás, a metabolikus szindróma, illetve a kezeletlen magas vérnyomás – ezek szakorvosi közreműködéssel és elhatározással leküzdhetők, illetve mérsékelhetők a hatásaik. Sajnos, van azonban néhány olyan kockázatnövelő faktor, amely nehezen vagy egyáltalán nem befolyásolható. Ilyen többek közt az idült vesebetegség, az idősebb anyai életkor, a fokozott véralvadási hajlam, a cukorbetegség, a korábbi eklampszia, bizonyos terhességi szövődmények, az anya családjában halmozódó magasvérnyomás betegség, cukorbetegség és eklampszia.
A már ismert magasvérnyomás betegség esetén tervezni kell a terhességet, és olyan vérnyomáscsökkentő gyógyszert kell alkalmazni, amely nem veszélyezteti a magzati fejlődést. Ez elsősorban azt jelenti, hogy az ACE gátlókat és az ARB-ket is már a terhesség tervezésekor el kell hagyni, és orvossal való konzultáció szükséges a vérnyomás-csökkentők beállításához. Hangsúlyozni kell a szoros kontrollt végig a terhesség alatt, mivel az eklampszia bekövetkezése nem jósolható meg, és hirtelen válhat súlyossá a terhes kismama állapota.
- Gyakran semmilyen panasz nem jelentkezik az érintett kismamánál, mivel sem a magasabb vérnyomásértékek, sem a fehérjevizelés nem feltétlenül okoz tünetet. Éppen ezért a vérnyomást rendszeresen ellenőrizni kell, ahogyan a laboratóriumi vizsgálatokat is el kell végezni. Az ún. patológiás terhességeket folyamatosan monitorozni kell és az életmódbeli tanácsokat is komolyan kell venni – hangsúlyozza Dr. Kapocsi Judit PhD, a Nőgyógyászati Központ magasvérnyomás és érkockázat specialistája. - Amennyiben a terhesség során jelentkezik a magas vérnyomás, a szülész-nőgyógyász kontrollja mellett hipertónia specialista segítsége is szükséges a vérnyomás kezelésében. Az ilyenkor elvégzendő vizsgálatok az általános nőgyógyászati és belgyógyászati vizsgálaton kívül az EKG, a 24 órás vérnyomás monitorozás, bizonyos laboratóriumi vizsgálatok és a 24 órás vizeletfehérje-meghatározás. A későbbiekben elhagyhatatlan a szülés utáni kontroll is, a későbbi szövődmények megelőzése, csökkentése céljából.
(Forrás: Nőgyógyászati Központ: https://www.nogyogyaszatikozpont.hu/)