A különös nyíl körülbelül 1500 éves és feltehetősen a norvég vaskor idejéből származik. A kutatók a jégmező alsó szélén, a nagyobb kövek között összetört szikladarabok között fedezték fel. A gleccserrégészeti program (Glacier Archaeology Program) csapata úgy véli, hogy a nyíl valószínűleg elveszett, miközben az olvadékvíz lerakódásokat okozott a lejtőn, ami betemette. Az évszázadok során azóta többször is a felszínre kerülhetett az olvadó jég miatt, írja a HeritageDaily online tudományos portál.
Erre utal a hajlítás hiánya, az uszony alakú aerodinamikai stabilizáció, amely akkoriban általában tollból vagy kéregből készült. A szakemberek inak és kátrány jelenlétét is azonosították, de ez rossz állapotban maradt fenn.
A nyíl a vége felé elkeskenyedik, a nyakrészét pedig láthatóan megvastagították, feltehetően az íjhúrhoz való kapcsolódás miatt.
A kátrány maradványai a nyílvesszőre ragadhattak, a szál lenyomata még mindig látható.
A csapat egy másik nyilat is felfedezett már a Jotunheimen-hegységben az év elején, amely körülbelül 1700 éves lehet. Ezt az eszközt a vas nyílhegyével, az inas burkolásával és az aerodinamikus tollhajlításával együtt találták meg.
A most is zajló projekt során a szakemberek további felfedezéseket is tettek az olvadó jégfoltokkal kapcsolatban: