Egykor vízesések és folyók tarkították a Kalahárit

A Kalahári sivatagos, félsivatagos területének jellemző képe

A korai emberek még úgy ismerték a Kalahárit, mint vízben gazdag területet. Egy új tanulmány bizonyítékokat talált arra vonatkozóan, a délnyugat-Afrikában fekvő, ma sivatagos és félsivatagos, ám akkoriban vízben gazdag vidék vonzotta a letelepülni vágyókat.

A Kalahári egy nagy, félszáraz homokos szavanna Dél-Afrikában, nevét a Kgalagadi, tehát a „víz nélküli hely" kifejezésből kapta. A dél-afrikai korai emberi fejlődésre vonatkozó legtöbb bizonyíték eddig az ország déli partvidékéről származott. Egészen a közelmúltig. A Fokvárosi Egyetem kutatási projektje az északi-fokföldön található, Kurumantól 12 kilométerre fekvő Ga-Mohana-dombon vizsgálta a tufa sziklaalakzatokat. A szakemberek feltárták, hogy

a déli Kalaháriban valaha vízesések, folyók, patakok és más vízfelületek rejtőztek, amelyek jelentősen támogatták a korai emberek életét.

A tufa üledékes kőzetek kalcium-karbonátból álló porózus üledékes kőzetek, amelyek a forrásokban felbukkanó víz elpárolgásával keletkeznek. A Ga-Mohana-hegy tufaképződményeiből származó minták keltezési szekvenciái a sziklát az elmúlt 110 ezer év öt különböző epizódjára datálják, amelyek közül három egybeesik az emberi letelepedés bizonyítékaival.

A Kalahári sivatagos, félsivatagos területének jellemző képe Forrás: Wikimedia Commons/Elmar Thiel

A PLOS One tudományos szaklapban publikált tanulmány azt mutatja, hogy a Kalahári déli részén összefüggés mutatható ki az emberek betelepülése és a víz rendelkezésre állása között, mintegy 71 ezer évvel ezelőttről. Ahogy azt a kutatók hangsúlyozták,

körülbelül 20 ezer évvel ezelőtt, az utolsó gleccsermaximum idején a tufaképződmények felbomlottak, ami azt sugallja, hogy az éghajlat sokkal szárazabb lehetett, mint eddig vélték.

És bár az emberek továbbra is elfoglalták a kalahári földeket, ez megkérdőjelezi azt a korábban vallott elméletet, miszerint az emberek ezeket a száraz területeket csak a nedvesebb időszakokban használták, további arra is utalhat a tudósok szerint, hogy a szárazsághoz alkalmazkodtak.

Ma nem alakulnak ki itt aktívan a tufák

– mondta Von der Meden, a Földtani Tudományok Osztályának és az UCT Humán Evolúciós Kutatóintézetének (HERI) munkatársa a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Tehát ez valóban arra utal, hogy a környezet más lehetett a múltban.

Hozzátette: a tufákban lévő víz olyan „feljegyzéseket" rejt, amelyek nem csak megegyeznek a régészeti feljegyzésekkel, hanem

a Ga-Mohanában élő emberek számára is létfontosságú erőforrásról tanúskodnak.

Ezek az eredmények pedig rávilágítanak az éghajlatváltozásra és ennek az emberi evolúcióra gyakorolt hatásaira.