Balbridie egy neolitikus hosszú ház helyét jelöli a Dee folyó déli partján. A helyszín az egyik legkorábbi ismert állandó neolitikus település Skóciában, aminek története időszámításunk előtt 3400-tól 4000-ig nyúlik vissza. A területet először 1977 és 1981 között tárták fel, miután a Skócia Ókori és Történelmi Emlékei Királyi Bizottsága légifelvételeket készített, amelyek 1976-ban egy száraz nyáron vágott jeleket azonosítottak.
Nagy mennyiségű ősi gabona is előkerült, amelyet egy kutatócsoport most stabil izotóp-analízissel tanulmányozott.
Ahogy arra az Antiquity folyóiratban megjelent tanulmány is rámutat, egy növény növekedési körülményei befolyásolják a szén- és nitrogénizotópjainak arányát. Ez pedig azt jelezte, hogy Balbridie őskori gazdái nem használtak trágyát a szántóik trágyázására.
A stabil izotópos vizsgálat nagyon alacsony nitrogénszintet mutatott ki, ami azt mutatja, hogy a növényeket nem trágyás talajon termesztették
– mondta Dr Bishop, a tanulmány vezető szerzője, a norvég Stavangeri Egyetem munkatársa a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A visszanyert szemek nagy mérete és száma arra utal, hogy a gazdálkodásnak ebben az első szakaszában a talaj trágyázás nélkül is termékeny volt.
Az angliai, valamint a szárazföldi európai gazdaságokon végzett korábbi kutatások ezzel szemben szinte mind bizonyítékot találtak arra, hogy trágyázott földeken termesztették a növényeket. A szakemberek szerint mindez azt mutatja, hogy a neolitikumban, a gazdálkodás kezdeti szakaszában Skócia egyes részei kiválóan alkalmasnak bizonyultak a gazdálkodásra.
Úgy tűnik azonban, nem minden korai gazdálkodó kerülte el ezt a fajta mezőgazdasági műveletet: a csapat korábban elemezte a Dubton Farm korabeli helyszínét Angusban, ahol viszont használtak trágyát.
A trágyázás végül általánossá vált Skóciában és a világ más részein is. Ezt bizonyítja a későbbi neolitikus farmok elemezése Orkney-ben, Skara Brae és Ha'Breck Braes helyein, ahol Krisztus előtt 3300 és 2400 már ily módon tették termékenyebbé a talajt.
A táj széleskörű felhasználása és az erőforrások potenciális összevonása segíthetett egykor a terméskiesés elleni védekezésben, amely állandó veszélyt jelentett Orkney zord környezetében.
Az ókori gazdálkodók azonban különböző körülmények között is változatos fenntartható stratégiákat tudtak kidolgozni.
Ahogy arra a tudósok rámutattak, a beazonosított termesztési stratégiák változatossága rávilágít a korai gazdálkodási gyakorlatok alkalmazkodóképességére.