Az egerek nagyobbra nőnek a hegyek esős oldalán az Andokban

Az Abrothrix hirta egy kis, egérszerű rágcsáló, amely az Andokban él

A kis egérszerű rágcsáló, az Abrothrix hirta a hegyek nyugati lejtőin nagyobbra nőnek, mint a keleti oldalakon. Bármilyen furcsának is tűnik ez, ám a kutatók szerint az eső lehet az oka. A szakemberek ugyanis azt találták, hogy a hegy nyugati oldalán több eső esik, tehát az tehát az egereknek több táplálékuk is van. Ezt a jelenséget esőárnyék-effektusnak vagy esőárnyék-hatásnak nevezik.

A chicagói Field Museum kutatói 450 ilyen egér koponyáját tanulmányozva megállapították, hogy a hegyek nyugati oldalán élő egyedek állandóan nagyobbak, annak ellenére, hogy genetikailag azonosak a keleti részen élőkkel. A tudósok a jelenséget gyorsan összekötötték az esővel és a bőséges táplálékkal, miközben úgy vélik, hogy ez más állatoknál és fajoknál is megjelenhet.

Számos ökogeográfiai szabály létezik, amelyeket a tudósok arra használnak, hogy megmagyarázzák azokat a trendeket, amelyeket újra és újra látunk a természetben

– mondta Noé de la Sancha, a tanulmány szerzője és a chicagói Field Museum kutatója a ZME Science online tudományos portálnak. – Úgy gondolom, hogy ezzel a tanulmánnyal most valami egészen újat fedeztünk fel: eszerint az esőárnyék-effektus méret- és alakváltozást okozhat az emlősökben.

Pablo Teta, az argentin Buenos Aires-i Museo Argentino de Ciencias Naturales kutatója doktori disszertációja keretében elkezdte tanulmányozni az Abrothrix hirta fajt. Látta, hogy a faj egyes egyedei nagyon nagy méretűek, míg mások meglehetősen aprók.

Először arra gondolt, hogy talán különböző fajokról van szó, de a DNS-elemzés kimutatta, hogy ugyanazok.

Az Abrothrix hirta egy kis, egérszerű rágcsáló, amely az Andokban él Forrás: Pablo Teta

A Biogeography tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a természetnek számos „szabálya" magyarázza az életben látott mintákat. Például Bergman szabálya megmagyarázza, hogy az azonos fajhoz tartozó állatok miért nagyobbak a magasabb szélességi fokokon.

A kutatók most statisztikai elemzések segítségével hasonlították össze a 450 egérkoponya méréseit, és igyekeztek olyan mintát találni, amely megmagyarázza a méretbeli különbségeket.

Ezután megpróbálták leképezni mindezt különböző biológiai szabályokra, de ez nem vezetett sehova. Volt azonban egy együttható azzal kapcsolatban, hogy milyen messze éltek keleten vagy nyugaton ezek az egerek.

A kutatók rájöttek, hogy ahol több az erőforrás, ott az azonos fajból származó egyedek általában nagyobbak, mint ahol kevesebb; az Andokban az egerek mérete ugyanis követi ezt a szabályt.

Továbbra is nyitva maradt azonban a kérdés, hogy miért van több erőforrás az Andok nyugati lejtőjén, mint a keleti lejtőin. Itt lépett a képbe az esőárnyék effektus, tehát a vízgőz által a hegyláncokon áthaladó sáv. A nedves levegő a hegy egyik oldalán felfelé haladva fokozatosan elveszti nedvességtartalmát, így a másik oldal az eső „árnyékában" marad.

Ez a hatás pedig tökéletesen passzolt a rágcsáló méretéhez.

A tudósok szerint ez az első alkalom, hogy bárki is bizonyította az esőárnyék hatását az emlősökre nézve.