Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Közismert adat, mely szerint egyetlen új farmer előállítása közel 8000, egyetlen pamutpóló előállítása körülbelül 2700 liter vizet igényel. Ez utóbbi két és fél évig fedezhetné egy ember ivóvízigényét. Újabb elgondolkoztató adat, hogy a világ textilipara annyi vizet használ el egy évben, amennyivel 43-szor meg lehetne tölteni a Balatont – egy olyan aszályos évben, mint az idei, talán nem szükséges hangsúlyozni ennek fenntarthatatlanságát.
A világon évente legalább 80 milliárd ruhadarab készül, ami óriási mennyiségű vizet, energiát, nyersanyagot, vegyszereket és munkaerőt emészt fel. Ekkora mennyiségre természetesen nincs szükségünk: csak az Egyesült Államokban személyenként évente 36 kilogramm ruhát dobnak ki. Órási mennyiség, ahogy az itthon évente kidobott 60–80 ezer tonnányi textilhulladék is az.
Összegezve, a divatipar globálisan is az egyik legszennyezőbb iparág, amely folyókat és tavakat szennyez el, a szállításról, a pazarló túltermelésről és az emberi tényezőkről, a kihasznált munkaerőről nem beszélve. Azért, hogy ez megváltozzon, egy kis lépést mindannyian tehetünk.
A divatipar vízlábnyoma csak az egyik, de igen súlyos probléma, ami miatt az emberiségnek a mértéktelen fogyasztást épp úgy vissza kellene fognia, miként a gyártást. Csak egy példát említve: az európai ruházati vállalatok az ezredfordulón 2, tizenegy évvel később már 5 kollekciót dobtak piacra évente. Ehhez képest ma a H&M 12-16, a Zara pedig 24 kollekcióval jelentkezik éves szinten.
Hogy változtassunk ezen a leghatékonyabban? Minden a vásárlással kezdődik. A ruhavásárlás csökkentése a forrásnál keresletcsökkentést eredményez, ezért shoppingolási szokásaink megváltoztatása a leghatékonyabb eszköz
– hangsúlyozza Georgina Wilson-Powell, az Is It Really Green? Everyday Eco Dilemmas Answered (magyarul: Tényleg zöld? 143 mindennapi zöld kérdés) szerzője.
De akkor hol szerezzük be a ruháinkat? A használt ruha látszólag jó megoldásnak tűnik – de a „bálás" ruháknak is megvan a maguk hátulütője. Nem árt észben tartani, hogy ezeket a ruhákat a legtöbbször távoli országokból szállítják hazánkba, azután pedig az üzletekbe is el kell jutnia valahogy. A ruhák tisztítása, fertőtlenítése erős vegyszerekkel történik, ez sem ideális. Ami pedig a legfőbb gond, hogy ez a szisztéma valahol segít fenntartani a rendkívül pazarló rendszert.
Ettől függetlenül a használt ruha még mindig jobb megoldás, mint az ultra fast fashion, arról nem beszélve, hogy – némi extra időráfordítással és jó ízléssel – változatos ruhatárat alakíthatunk ki, viszonylag alacsony büdzséből.
Amikor használt ruhákról beszélünk, nem szabad elfeledkeznünk az egyéb alternatívákról sem, legyen az ajándékozás vagy épp ruhacsere. Időként érdemes szétnéznünk a szekrényünkben, és ha egy nem használt darabnak találunk jobb gazdát, ajándékozzuk neki a ruhát. De időnként a barátainkkal vagy családtagjainkkal ruhacserét is szervezhetünk, amikor mindenki több darabbal érkezik, és minden résztvevő szabadon válogathat a ruhák között. A lényeg az, hogy érezzük jól magunkat, szerezzünk örömet, és mellékesen még a ruhatárunk is felfrissül!
Egy biztos: ne a kukába. A szemetesbe dobott ruha vagy cipő az égetőbe, esetleg egy lerakóhelyre kerül, és ez a legrosszabb, amit tehetünk. Ha egy ruha tönkrement, kinőttünk vagy kifogytunk belőle, esetleg egyszerűen csak meguntunk, gondoljuk végig, hogyan tudnánk gondoskodni a ruha második életéről, legyen az egy baráti ruhacsere, egy használt ruha bolt vagy épp egy újrahasznosító üzem.
A legjobb, ha a ruhát még használható állapotban leadjuk egy olyan boltban vagy jótékonysági szervezetnél, ahol segítenek új gazdát találni neki, aki remélhetőleg még sokáig örömmel viseli.
Többek között az első magyar adománybolt-hálózat, a jelenleg tizenkét budapesti üzlettel rendelkező Cseriti is foglalkozik használt ruhákkal.
Szintén Budapesten, a Reruha üzletébe is vihetjük a használt, de jó állapotú ruhákat, ahol ezekért pontokat kapunk, és a mások által leadott ruhákat így igencsak kedvezményes áron megvásárolhatjuk. Amit nem tudnak eladni, a Magyar Református Szeretetszolgálatnak adományoznak. Rajtuk kívül, a jótékonysági szervezetek közül szintén leadhatjuk a jó minőségű ruhákat a Magyar Vöröskereszt, a Katolikus Karitász, vagy a Máltai Szeretetszolgálat gyűjtőpontjain.
Az újrahasznosítás egy alternatív módját találta meg a pécsi Retextil csapata. Ez egyszerre egy technika, terápiás alkotóműhely megváltozott munkaképességű és fogyatékkal élő emberek számára, és kézműves technológia, ami felöleli a hagyományos és speciálisan retextil szálakra írott technikákat. A közösségi alkotótérben komplett terápiás módszertan szerint, száz százalékban kézi erővel, kémiai beavatkozás nélkül hoznak létre hulladékból teljesen egyedi, művészi igénnyel készült termékeket.
Akárhogyan is vigyázunk ruháinkra, idővel előfordul, hogy foltos, lyukas, szakadt, valóban használhatatlan lesz – de fontos, hogy ezt se tekintsük szemétnek!
Sokat tehetünk a pazarlás csökkentéséért, ha a használhatatlan ruhákat sem a szemétbe dobjuk, hanem az erre kijelölt gyűjtőkonténerekbe, amelyek térképes listáját itt találjuk.
A használt ruhák újrahasznosítása nem mindig könnyű feladat. A legnagyobb, erre a profilra szakosodott hazai cég, a Textrade Kft. évente 5000 tonna használt ruhát gyűjt be országszerte elhelyezett, több mint 1000 darab konténerén keresztül. A ruhákat és cipőket elsőként szétválogatják, majd kitalálják, hogyan juthatnak a boltokba, illetve hogyan lehetne őket anyagukban hasznosítani.
(Forrás: Kék Bolygó Alapítvány: https://kekbolygoalapitvany.hu/)
