„Tegyél valami jót, anélkül, hogy jutalmat várnál érte és reménykedj abban, egy nap veled is valaki hasonlót fog cselekedni."
(Diana hercegnő)
Lady Diana Spencer 1961. július 1-jén született az angliai Norfolkban, arisztokrata családban, édesapja az Althorp vikomtja címet viselte. Még csak nyolc éves volt, amikor szülei 1969-ben elváltak. A válás után édesapja kapta meg a szülői felügyeleti jogot, aki pár év múlva megörökölte az earl (magyar megfelelője a grófi) címet a saját apjától. Utóbbit 1765 óta viselte a család mindenkori legidősebb tagja, miután a királyi rokonsággal is rendelkező Spencerek évszázadok óta gazdag földbirtokosnak számítottak Angliában.
A Spencer család volt a Park House bérlője, ami akkoriban II. Erzsébet királynő felségjoga alá tartozott, és ahol a gyermek Diana sokszor játszhatott együtt a nála tizenhárom évvel idősebb Károly herceg öccseivel, András és Eduárd hercegekkel.
Diana bentlakásos iskolákba került, ám a fiatal lány és Károly hamarosan újra találkoztak, amikor Diana 1978-ban Londonba költözött, ahol eleinet dadaként dolgozott majd óvónői állást vállalt. Károly éveken át udvarolt neki, mielőtt 1981. július 29-én összeházasodtak volna a londoni Szent Pál katedrálisban.
Az esküvő után Diana megkapta a királynőtől a walesi hercegnői címet.
Házasságukból kettő gyermekük született: Vilmos herceg 1982-ben és Henrik herceg 1984-ben. Házastársi kapcsolatuk már kezdettől fogva boldogtalannak számított, amit - mindkettejük részéről - házasságon kívüli viszonyok bonyolítottak, így nem volt meglepő, amikor 1992-ben bejelentették külön költözésüket, a válást pedig 1996-ban mondták ki köztük hivatalosan.
Diana már gyerekként is érdeklődött a zene és a divat iránt, ezért sem véletlen, hogy házassága után gyorsan a populáris kultúra globális ikonjává vált. Számos hírességgel, köztük George Michael és Elton John énekesekkel ápolt jó kapcsolatot. Hírnevét gyakran használta fel arra, hogy a számára fontos kérdésekre hívja fel a közvélemény figyelmét.
Egész életében a gyermekek szószólójának számított, de támogatta a taposóaknák betiltására irányuló erőfeszítéseket is.
Kiállt az AIDS-szel kapcsolatos kutatások mellett, és részben neki köszönhető, hogy megváltozott a közvélemény hozzáállása a betegségben szenvedőkkel: a hercegnő egyik alkalommal ugyanis kesztyű nélkül kezet fogott egy AIDS-es beteggel a média nyilvánossága előtt, amivel hozzájárult annak a téves nézetnek az eloszlatásához, hogy a halálos kór érintéssel terjed.
Diana a válása után a királyi család tagjaként kampányolt például a földbe telepített robbanószerkezetek betiltása ellen, amelyek gyakran okozták civilek halálát vagy sérülését.
A válás kimondása után hamarosan viszonyt kezdett Dodi Al-Fayed egyiptomi filmrendezővel, egy dúsgazdag milliárdos fiával. Kapcsolatuk gyorsan a bulvárlapok egyik kedvenc témájává vált, és a paparazzik rendszeresen zaklatták őket, bárhová is mentek.
Diana és Dodi Al-Fayed 1997. augusztus 31-én este a híres párizsi Ritz Hotel Imperial lakosztályában vacsoráztak: 10 perc után sietve távoztak, miután megzavarta az őket leső sajtó. A szállodát 23:30-kor hagyták el, hogy visszatérjenek Al-Fayed párizsi lakásába, ám a paparazzik üldözőbe vették őket.
A kíváncsi riportereket annak ellenére sem sikerült lerázni, hogy a pár jelentős biztonsági óvintézkedéseket tett, például bevetett egy „csali járművet" is.
Diana és Al-Fayed a hátsó bejáraton hagyták el a szállodát, Henri Paul francia sofőr és a hercegnő egyik testőre, Trevor Rees-Jones társaságában. Egy Mercedes S-280 limuzinba szálltak, amellyel a sofőr megpróbálta lerázni a paparazzikat Párizs központjának körútjain és szűk utcáin.
A nyomozók később úgy becsülték, hogy az autó jóval több, mint 100 kilométeres sebességgel száguldhatott.
Az autó éjfél után 19 perccel a nagy sebesség miatt megcsúszott, és nekiütközött a Szajna folyón áthaladó Pont d'Alma híd 13. oszlopának. Al-Fayed és Paul a helyszínen meghaltak, a hercegnőt pedig a párizsi La Pitie Salpetriere Kórházba szállították. Diana azonban néhány órával később, hajnali 4 órakor belehalt a balesetben elszenvedett súlyos sérüléseibe, köztük az elvágott tüdővéna okozta vérveszteségbe. Mindössze 36 éves volt.
A balesetet csak Diana testőre, Rees-Jones élte túl annak ellenére, hogy ő is súlyos sérüléseket szenvedett. Felgyógyult és visszatért Angliába, ahol könyvet adott ki a hercegnővel kapcsolatos emlékeiről.
A nyomozók elsősorban a francia sofőrt, Henri Paul-t hibáztatták a balesetért, aki jelentősen túllépte a megengedett sebességhatárt, hogy elkerülje a bulvárfotósokat. Az incidenst követő vérvizsgálat kimutatta, hogy az alkoholszintje több mint háromszorosa volt a Franciaországban megengedett határértéknek. A nyomozók szerint emiatt vesztette el uralmát a Mercedes felett.
A brit rendőrség által végzett későbbi vizsgálat Diana halálát „tragikus balesetnek" minősítette.
Rögzítették, hogy a hercegnő sofőrje alkoholos befolyásoltság alatt állt a baleset idején és az akkoriban általa szedett antidepresszánsok is sokat ronthattak az állapotán.
Az esküdtszék úgy ítélte meg, hogy a Dianát és Al-Fayedet üldöző bulvárfotósok „súlyos gondatlanság" miatt tehetők felelőssé a balesetért, a pár halálát pedig „törvénytelen gyilkosságnak" nevezték.
Felmerült, hogy az utasok túlélhették volna a balesetet, ha becsatolják a biztonsági övet. A baleset után több paparazzit kihallgattak, de végül elengedték őket.
Diana hercegnő halálát addig példátlan gyász követte a világ minden táján. Az akkori új brit miniszterelnök, Tony Blair nyilvánosan „a nép hercegnőjének" nevezte – ez a becenév egyszerre olyan találónak bizonyult, hogy sokan azt feltételezték, Dianát évek óta így hívták a „belső körökben".
Diana halála után tömegek zokogtak az utcákon.
Több tucat részvétnyilvánító könyvet töltöttek meg üzenetekkel, és tengernyi virágcsokrot hagytak a királyi paloták környékén, pedig Diana már nem volt hivatalos tagja a királyi családnak. Koporsóját a Szent Jakab-palotában ravatalozták fel a temetésig, amit az emberek nehezményeztek: ahogy mondták, „a hercegnő egyedül van". Várták, hogy az általuk érzett gyász tükröződjön az uralkodójukban is, de II. Erzsébet sokáig nem mutatkozott nyilvánosan. A királynő a temetés előtt egy nappal tért vissza a Buckingham-palotába, és eltért a szigorú protokolltól, amikor
a kapuban az autójából kiszállva üdvözölte a gyászoló tömeget. Aznap este élőben mondott beszédet a televízióban.
Diana temetési szertartását Londonban tartották, öt nappal a halála után. 1997. szeptember 6-án emberek százezrei (más becslések szerint egymillió ember) sorakoztak fel a temetési ceremónia útvonala mentén, hogy leróják végső tiszteletüket. Maga II. Erzsébet királynő is meghajtotta fejét a temetési menet előtt. Diana rajongói sorfalat álltak a hercegnő londoni otthonától, a Kensington-palotától a Westminster Abbey-ig, ahol a temetési szertartást tartották. Itt
politikusok, hírességek és koronás fők gyűltek össze, hogy végső búcsút vegyenek Lady Dianától.
Elton John előadta a Candle in the Wind című dalának újradolgozott változatát, amelyet eredetileg ő és Bernie Taupin írt Marilyn Monroe-ról. A temetésen Diana testvére, Lord Spencer is felszólalt, aki a médiát okolta húga haláláért, „a modern kor legüldözöttebb emberének" nevezve őt.
Dianát a családja ősi birtokán, egy tóval körülvett kis szigeten temették el Althorp-ban, az angliai Northamptonshire-ben.