Az Amazonia Georeferenced Socio-Environmental Information (RAISG) hálózatának tudósai az Amazonas-medence bennszülött szervezeteinek koordinátorával (Coica) együttműködve elkészítették az Amazonia Against the Clock című tanulmányt, amely az egyik legnagyobb, mind a kilenc területre kiterjedő dokumentum.
A fordulópont nem egy jövőbeli forgatókönyv, hanem a régió egyes területein már jelen lévő szakasz
– írja a jelentés, amit a The Guardian online portál idéz. – Brazíliára és Bolíviára koncentrálódik az összes erdőirtás és -pusztulás 90 százaléka, ennek eredményeként mindkét országban már elkezdődött a szavannává válás.
Az 511 nemzetet és szövetségest képviselő amazóniai bennszülött szervezetek globális egyezmény megkötését szorgalmazzák az Amazonas 80 százalékának 2025-ig történő tartós védelméről.
Mindez nagy kihívásnak számít, mivel az eredeti erdőterületek csupán 74 százaléka maradt meg.
Sürgős intézkedésekre van szükség nemcsak a még álló erdő védelmében, hanem a leromlott területek helyreállításában is.
Nehéz, de kivitelezhető; minden az őslakos közösségek és az erdőben élő emberek részvételén múlik
– mondta Alicia Guzmán, a jelentést koordináló ecuadori tudós.
Guzmán szerint a megőrzés legbiztosabb módja, ha az őslakos csoportok több földet birtokolnak, akiknek állami védelmet biztosítanak, és megszüntetik a kitermelő ipart beengedő jogi kiskapukat.
Az Amazonas csaknem fele védett területnek vagy őslakos területnek minősül. Jelenleg mintegy 100 millió hektár bennszülött földterületről folyik vita vagy hivatalos kormányzati elismerésre vár.
Az egyik növekvő fenyegetés a bányászat, amelynek a nagy része titkos és illegális. A második problémát az olaj jelenti, különösen Ecuadorban, ahonnan a régióból exportált nyersolaj 89 százaléka származik. Még nagyobb gondot okoz a gazdálkodás: a jelentés szerint az erdőirtás 84 százalékáért a mezőgazdaság felelős, a mezőgazdasági művelésre átadott földterületek mennyisége pedig megháromszorozódott 1985 óta.
A tanulmány egyik legfontosabb javaslata a regionális kormányok, a nemzetközi pénzintézetek és a magántőke-társaságok közötti szorosabb együttműködés, amelyek az amazóniai országok adósságának nagy részét birtokolják.
A jelentésben javasolt további tizenhárom „megoldás" között szerepel: a bányászat, az olaj, a szarvasmarha-tenyésztés, a nagy gátak, a fakitermelés és más hasonló tevékenységek új engedélyezésének és finanszírozásának teljes felfüggesztése; a fokozott átláthatóság és elszámoltathatóság az ellátási láncok mentén; a kiirtott területek helyreállítása; illetve új kormányzási modellek, amelyek lehetővé teszik az őslakos népek fokozott képviseletét és elismerését.