Ebből az okból használtak háromezerháromszáz éve ópiumot Izraelben

Mivel az ópiumot egy temetkezési helyen találták, ez ritka bepillantást enged az ókori világ temetkezési szokásaiba

Egy most publikált kutatás háromezerháromszáz évvel ezelőtti bizonyítékokat tárt fel az ópiumhasználatra Izrael területén. Az Israel Antiquities Auhority (IAA) új tanulmánya során a tudósok a Tel Avivi Egyetemmel és a Weizmann Tudományos Intézettel működtek együtt. Ahogy arra rámutattak, ez lehetett talán az egész világon az eddigi legkorábbi ópiumhasználat, amit az ország középső részén, a Jehud városnál folytatott ásatásokon találtak izraeli régészek.

Az ópium a Papaver somniferum ópiummák magjaiból nyert, szárított anyag. Ennek előállításának hagyományos, munkaigényes módszere az éretlen maghüvelyek kézzel történő úgynevezett megkarcolása vagy más néven „bepontozása" volt, ahol a latex anyag kiszivárog és ragacsos, sárgás maradékká szárad. Később ezt távolítják és dehidratálják.

A Tel Yehudban 2012-ben végzett ásatások során a régészek kánaánita sírokat találtak, amelyekben az időszámításunk előtti 14. századból származó, tehát a késő bronzkori kerámiaedények rejtőzek.

Ezeket Ciprusról importálták, amelyeken a csapat most egy szerves maradványelemzést alkalmazott, amely ópiummaradékra utaló bizonyítékot tárt fel. A pszichoaktív kábítószer agyagedényekben megtalált maradványai a szakemberek szerint azt bizonyítják, hogy az ópiumkereskedelem jelentős szerepet játszott a korabeli levantei kultúrában.

Mivel az ópiumot egy temetkezési helyen találták, ez ritka bepillantást enged az ókori világ temetkezési szokásaiba Forrás: Israel Antiquities Authority

Ez az egyetlen pszichoaktív szer, amelyet a késő bronzkor Levantében találtak

– mondta Vanessa Linares régész a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Bár a kutatók nemrég marihuánanyomokat fedeztek fel egy tel-aradi oltáron, de ez a vaskorszakba nyúlik vissza, ami több száz évvel a teljehudi ópium után keletkezett.

Hozzátette: mivel az ópiumot egy temetkezési helyen találták, ez ritka bepillantást enged az ókori világ temetkezési szokásaiba.

A sírok mellett olyan szerszámokat és edényeket fedeztek fel, amelyeket minden bizonnyal azért helyeztek el az egykori gyászolók, hogy segítsék az elhunytak lelkét a túlvilágon.

A felfedezés megerősíti azokat a történelmi írásokat, amelyek arra utalnak, hogy az ópium és annak kereskedelme központi szerepet játszott a Közel-Kelet kultúrájában. Ez az első alkalom, hogy ópiumot találtak általában a kerámiában, és különösen az alapgyűrűs edényekben.

Ez a legkorábbi ismert bizonyíték a hallucinogének használatára Izraelben.

Korabeli írásos feljegyzések hiányában nem világos, hogy miféle szertartást végezhettek az ópiummal, de mivel egy temetkezőhelynél találták, úgy vélik, hogy vagy a halottaknak ajándékozták, vagy a helyi papok használták halotti szertartásokhoz.

A Tel-avivi Egyetem, az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA), valamint a Weizmann Tudományos Intézet tudósai az Archaeometry című szakfolyóiratban tették közzé közös tanulmányukat a feltárt későbronzkori kánaáni sírokról.