A Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter 11 év és 8 hónap alatt kerüli meg központi csillagunkat. A hatalmas gázóriás, ami kereken 1321-szer nagyobb térfogatú mint a Föld, átlagosan 778,5 millió kilométerre kering a Naptól.
Az elliptikus pálya miatt időnként a középtávolságnál közelebb, vagy éppen távolabb kerül a Naptól. A perihélium, vagyis a napközelség idején 39 millió kilométerrel kerül közelebb a Naphoz ( 740,5 millió kilométerre), viszont amikor apogeumba ( a Naptól legmesszebb) kerül, kereken 816 millió kilométerre távolodik el a központi csillagunktól.
Szeptember 26-án hétfőn keringésének legfényesebb szembeállásába (oppozíciójába) kerül a Nappal,
ami utoljára 59 éve, 1963-ban következett be.
Noha a Jupiter a 11,8 éves keringési ideje alatt 11-szer kerül oppozícióba, de mivel
most ez egybeesik a legkisebb napközelségével is, ezért különösen fényesnek fog látszani az esti-éjszakai égbolton.
Az ilyen típusú és meglehetősen ritka szembenállást nevezik nagy oppozíciónak. Kedvező időjárási körülmények esetén keleti irányba fordulva mindenki számára azonnal feltűnő lesz az extra fényes „csillag".
Mivel a már csaknem teljesen „elfogyott" Hold hajnalban kel, ezért ma a Jupiter lesz az éjszakai égbolt legfényesebb objektuma.
A Naprendszer legnagyobb gázóriása egy kis csillagászati távcsőben is megmutatja korong formáját, egy közepes méretű amatőr teleszkóppal pedig rengeteg részletet figyelhetünk meg. Már egy kis távcsőben is feltűnik a bolygónak a Jupiter pólusainál tapasztalható erős lapultsága.
A feltűnő belapultság a gázóriás rendkívül gyors tengely körüli forgására vezethető vissza: a Földnél több mint 1300-szor nagyobb bolygó mindössze 9 óra 27 perc alatt fordul meg a tengelye körül. (Földi hasonlattal élve, amíg egy Jupiter-év csaknem 12 földi évnek felel meg, addig a Jupiteren egy nap csak alig kilenc és fél óráig tart.)
A kis műszerekben is jól kivehető a két sötét központi felhősáv, 90-130 X-szoros nagyítástartományban pedig újabb sávokat, illetve a központi felhősávok fodrozódásait, sőt, láthatósága esetén a nagy vörös foltot is megfigyelhetjük. Ha nincsen teleszkópunk, de van egy egyszerű binokulárunk, azt is érdemes a bolygó felé fordítani.
8-10 X-es nagyítástartománynál ugyanis már jól látható a négy legnagyobb Jupiter-hold,
a Ganymedes, a Callisto, az Io és az Europe, amelyek apró csillagokként látszanak a bolygó mellett. Ha elmulasztjuk a mai nagy oppozíció megtekeintését, tizenkét évet kell várnunk arra, hogy újra hasonló helyzetbe kerüljön a „Naprendszer fejedelme", a Jupiter.