A megfigyelést egy ausztrál hullafarmon végezték. Ezeken a bizarr helyeken a tudósok azt vizsgálják, hogyan bomlanak le a holttestek. A vizsgálatok eredményei nem csupán a bomlás biológiai folyamatait segítenek mélyebben megérteni, de segíthetik akár az igazságszolgáltatás munkáját is.
A mostani kutatás során a kutatócsoport egy bomló holttestről készített time-lapse felvételt. A technika lényege, hogy fényképezőgéppel több száz, vagy akár több ezer állóképet készítenek, majd ezeket egymás után lejátszva mozgóképet hoznak létre. A kutatók a filmet 17 hónapon át készítették.
A szakértők számítottak rá, hogy a halált követő napokban a test „még mozogni fog", de arra nem készültek fel, hogy ez a mozgás több évvel később is jelentkezni fog. A mozgás látszatát az ínszalagok kiszáradása hozhatta létre.
Azt figyeltük meg, hogy a karok jelentősen elmozdultak: az elején még a test mellett fekvő karok a vizsgálat befejezésekor már távolabb voltak a testtől. Az egyik kar előbb eltávolodott, aztán megint a test közelébe került, szinte érintette
– mondta a kutatás vezetője, Alyson Wilson.
A kutatás Sydney közelében, egy rejtett erdei létesítményben, a Tafonómia Kísérleti Kutatóintézetben folyt. A tafonómia az élőlények tetemeinek halál utáni folyamataival foglalkozik. A kutatóintézetet hat évvel ezelőtt hozták létre, hogy a holttestek változásait vizsgálják változó körülmények között a különböző bűncselekmények feltárásához.
A kutatás eredményei segíthetik a bűnügyi nyomozók munkáját, mivel igazolják, hogy egy hosszú ideje halott test pozíciója nem ugyanolyan, mint a halál bekövetkeztekor.