Létrán közlekedtek, hogy elérjék a tetőn rejtőző bejáratot

Így nézhetett ki Çatalhöyük Krisztus előtt a 7. században

Az Adam Mickiewicz Egyetem régészei egy nagy lakóhelyet tártak fel Çatalhöyük ősi ősvárosában, amely a Konya-síkság szélén, a mai törökországi Konya város közelében található.

Çatalhöyük egy nagy méretű, egyenlőségre törekvő társadalommá nőtte ki magát Krisztus előtt a 7. századra, 3000-8000 lakossal. Az újkőkorszaki település úgynevezett cellás agglomerációba tervezett vályogtégla négyzetházakból állt, egy mintegy 34 hektáros területen. Ez azt jelentette, hogy nem volt hely az utcáknak vagy sikátoroknak, ehelyett

a számos lakóhelyhez való hozzáférés és az általános mozgás megkívánta, hogy a lakók egy sor létrán keljenek át a tetőkön, hogy elérjék a tető szintjén található bejáratot.

A régészek most Arkadiusz Marciniak professzor felügyelete mellett tártak fel egy több mint 8000 évvel ezelőtti iszaptégla szerkezetet a település keleti szélén.

Így nézhetett ki Çatalhöyük Krisztus előtt a 7. században Forrás: Wolfgang Sauber – CC BY-SA 4.0

Az épület sokkal nagyobb volt, mint az akkori tipikus lakóépületek

– mondta Marciniak professzor a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Alaprajzilag négyzet alakú volt és a területe körülbelül 30 négyzetmétert tett ki.

A szerkezet teljes felületére tizenkét agyaggal borított emelvényt emeltek, amelyekről a kutatók úgy vélik, hogy azok magán a szerkezeten belüli emberi temetkezések nyomai lehetnek. Az egyik szélén két lapos pilaszter található; ez az építészeti elem egy tartóoszlop megjelenését kelti.

Mindegyik mindkét oldalát egy bikaszem és a homlokcsont domborművek díszítik.

A professzor szerint az építmény nem lakóépület volt, hanem inkább egyfajta közösségi térnek vagy a településen élők gyülekezőhelyének használhatták. Ez persze nem zárja ki a vallási jelentőségét, de a középső kandalló mindenképpen azt jelzi, hogy gyülekezési helyként funkcionált.

Tudjuk, hogy az épületet akkoriban használták, amikor a terület már nem volt több ezer lakosú megatelepülés

– magyarázta Marciniak professzor. – A lakosság szétszórtan élt, akik gyakran visszatértek őseik helyére.

Hozzátette: közülük sokan megtiszteltetésnek érezték, hogy ott helyezték őket végső nyugalomra.