A kövület az állat farkának és jobb hátsó lábának nagy részét megőrizte, és a tájolása azt sugallta, hogy a teljes csontváz is ott rejtőzik valahol megőrződve a dombon belül. Ahogy arra a szakemberek rámutattak, a teljes csontvázak igencsak ritkák, így
ez a kivételes „dinoszauruszmúmia" valószínűleg fontos betekintést nyújthat az állat megjelenésére és általános anatómiájára vonatkozóan.
A hadroszaurusz kövületet először 2021-ben egy terepiskolai felderítő látogatás során fedezték fel. A környék kutatását Dr. Brian Pickles, a Readingi Egyetem kutatója vezette, amikor egy Teri Kaskie nevű önkéntes észrevette egy domboldalból kiálló fosszilis csontváz egy részletét.
Az első nemzetközi paleontológiai terepiskola most is zajlik, amelyben a Readingi Egyetem és az ausztráliai New England Egyetem akadémikusai és hallgatói vesznek részt. A kanadai Királyi Tyrrell Múzeummal együttműködve a csapat most a hadroszaurusz csontváz feltárásán dolgozik, megvédve a kövületet.
Ez egy rendkívül izgalmas felfedezés, és reméljük, hogy a következő két szezonban befejezzük az ásatást
– mondta Dr. Pickles a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A farok és a lábfej kis mérete alapján valószínűleg fiatal állatról van szó.
Hozzátette: bár a kifejlett kacsacsőrű dinoszauruszok jól megőrződnek a fosszíliákban, a fiatalabb állatok sokkal ritkábban fordulnak elő. Ez azt jelenti, hogy ez a lelet segíthet majd a paleontológusoknak megérteni, hogyan nőttek és fejlődtek a hadroszauruszok.
A kacsacsőrű dinoszauruszok fosszíliái viszonylag gyakoriak a világnak ezen a részén, de ezt a leletet az teszi egyedivé, hogy a feltárt csontváz nagy területeit megkövesedett bőr borítja
– magyarázta Dr. Caleb Brown, a Royal Tyrrell Múzeum munkatársa. – Ez arra utal, hogy a sziklán belül még több megőrzött bőr lehet, ami további betekintést nyújthat a hadroszauruszok külső jegyeibe.
Hadrosauridae - a kacsacsőrű dinoszauruszok
A hadrosauridák vagy kacsacsőrű dinoszauruszok a Hadrosauridae család tagjai, melyek közé olyan ornithopodák tartoznak, mint az Edmontosaurus és a Parasaurolophus. Gyakori növényevők voltak a késő kréta kor idején, Laurázsia (a mai Ázsia, Európa és Észak-Amerika) területén. Ezek az állatok a hasonló testfelépítésű, késő jura, illetve kora kréta korban élt iguanodontiák leszármazottai. A hadrosauridákat kacsacsőrű dinoszauruszoknak is nevezik, mivel a fejük hasonlít a modern kacsákéra. Egyes nemeknél, legfőként az Anatotitannál a koponya elülső része lapos és széles csőrt formázva ideális volt a levelek és gallyak lecsípésére Ázsia, Európa és Észak-Amerika erdeiben. A száj hátsó része ezernyi fogat tartalmazott, melyek alkalmasak voltak a lenyelendő táplálék megőrlésére.
A teljes csontváz összegyűjtése több hónapot, sőt akár több terepi szezont is igényelhet, ami után a kövület a Királyi Tyrrell Múzeum előkészítő laboratóriumába kerül, ahol képzett technikusok dolgoznak majd a feltárásán.
Az előkészítés során majd megállapítják, hogy a csontváz mennyire őrződött meg, itt rejtőzik-e a teljes csontváz, és mennyi maradt meg az állat bőréből.
A kacsacsőrű dinoszaurusz pontos fajának azonosítása azonban csak akkor lesz lehetséges, ha felfedeznek egy koponyát. Ennek a példánynak a mérete és megőrzése alapján a teljes kutatásra és bemutatásra való előkészítés akár több évig is eltarthat.