Sárkányok Háza: itt a teljes igazság

Rhaenyra Targaryen, a filmbéli vastrón jogos örököse és sárkánya

Ismeretes, hogy George R.R. Martin, amerikai regényíró gyakran a középkori és kora újkori történelemből merített ihletet a Westerosról szóló történeteihez. A Trónok harca nagysikerű könyv- és filmsorozat ihletője részben a Rózsák háborúja, a késő középkori Angliában zajló polgárháborúk sorozata volt, amelyek során York (jelképe a fehér rózsa) és Lancaster (jelképe a vörös rózsa) házak harcoltak az angol trónért. Nem meglepő tehát, hogy a nemrég bemutatott, szintén könyv alapján készült új sorozat, a Sárkányok háza előzményeit is az angol középkori történelemhez köthetjük. A történet egy korábbi, az angol korona miatt vívott polgárháborúról mesél, amelyet a viktoriánus korabeli történetírás gyakran az anarchia korának hív. Ne feledjük azonban, hogy a sorozat a fantasy műfajában íródott, így nem pontosan követi a történelmi eseményeket.

„De újra eljövünk, hercegnő, és legközelebb tűzzel és vérrel jövünk."
(George R.R. Martin: Tűz és vér)

A sárkányok mindig is lenyűgözték az emberi képzeletet

A sárkányok azóta keltenek félelmet és csodálatot, amióta világ a világ. Nem véletlen, hogy számos legendát és mítoszt, később könyveket és filmeket ihlettek meg. A tüzet okádó, repülő lények a modern nyugati kultúrában legutóbb a szintén George R.R. Martin nevéhez köthető Trónok harca (Game of Thrones) című könyv- és filmsorozatban keltek életre, ahol szó szerint taroltak.

A Trónok harca fantasy-sorozatban több valós eredetű történelmi momentum is tetten érhető Forrás: Picasa

Ezek a szárnyas vadállatok különösen fontosak az új sorozatban, a Trónok harca előtt 200 évvel játszódó Sárkányok házában (House of Dragons), amely a Targaryen család életét követi nyomon, akik sárkányaik segítségével uralkodtak Westeros képzeletbeli világán.

Nem véletlenül váltak népszerűvé: a sárkányok mind a középkori irodalomban, mind a politikatörténetben, de a próféciákban is kiemelt szerepet kaptak.

Fénykorukat az artúri történetekben (Artúr király legendája szerint egyedül ő tudta kihúzni a kőbe vágott kardot) érték el, leginkább Merlin (a varázsló) legendás próféciáiban, amikor két sárkány harcolt két nép korlátlan uralmáért.

Kínai sárkányábrázolás. A kínai mitológiában a sárkány többnyire a szerencsét, a jólétet és a hosszú életet szimbolizálta Forrás: Medium

Ezt a mítoszt később újra és újra felhasználták politikai haszonszerzés céljából.

A képzeletbeli Westeros vadállatai és a körülöttük játszódó történet ezeknek a meséknek egyfajta folytatása.

Matild trónöröklése, más néven az anarchia kora

De a Sárkányok háza nem csak ezeket a mitikus szörnyetegeket helyezi a története középpontjába. George R.R. Martin az angol történelem legkülönbözőbb szálaiból szőtte fikcióját, amiket új utakon „húzott össze" és új karakterekkel gazdagított.

A kora középkorban Anglia sokat szenvedett a sokéves belháború miatt.

14. századi ábrázolás I. Henrikről Forrás: Wikimedia Commons

Az 1100-tól 1135-ig uralkodó I. Henrik angol királynak körülbelül 27 gyermeke volt, de csak két törvényes örököse: az egyik fiú csecsemőkorában meghalt, a többi pedig mind házasságon kívül született, különböző édesanyáktól.

Így csak a lánya, Matild (akit Maude-ként is ismertek) vagy öccse, Vilmos Adelin örökölhette a trónt.

Az angol monarchia korabeli öröklési rendje szerint utóbbi volt Henrik jogos örököse. Matild pedig feleségül ment V. Henrik német-római császárhoz, így császárné lett. Őt tartják a Plantagenet-ház ősanyjának.

Mont-Saint-Michel apátsága Forrás: AFP/Jean-Sebastien Evrard

1120. november 25-én Vilmost, valamint számos törvénytelen féltestvérét, grófot és bárót szállító hajó elsüllyedt a mai Franciaország területén található Barfleur közelében. A trónörökös is odaveszett, miközben megpróbálta megmenteni egyik féltestvérét.

I. Henrik így örökös nélkül maradt és halála után anarchia tört ki Normandiában.

Miért ellenezték akkoriban a királynőket?

Jogosan merül fel a kérdés: vajon miért vonakodtak az angol nemesurak elfogadni egy királynőt? Egyrészt akkoriban egyszerűen nem volt hagyománya a női uralkodóknak az angolszász Angliában. Kleopátra egyiptomi, Boudica pedig brit kelta volt. Normandiai Emma régensként uralkodott a fia mellett, de sok más középkori királynő is pontosan ezt tette később. Ezzel szemben egyikük sem uralkodott törvényes uralkodóként egészen VIII. (Tudor) Henrik lánya, I. Mária trónra lépéséig, amire viszont csak évszázadokkal később, 1553-ban került sor.

Öt évvel később Matild jóval idősebb férje is meghalt, így a hercegnő visszatért Normandiába. Édesapja úgy döntött, hogy őt teszi meg örökösének, ezért arra kötelezte a nemességet és bárókat, hogy hűséget fogadjanak az egyetlen, életben maradt törvényes lánygyermekének.

Anglia trónján akkoriban azonban még soha nem ült női uralkodó (a törzsi királynők, mint például Boudica is több mint egy évezreddel korábban éltek). I. Henrik ezért nyilvánvalóan okkal aggódott amiatt, hogy az ország talán nem fogadja majd el, hogy egy nő örökölje az angol trónt.

Polgárháború a korona megszerzéséért

Matild 1128-ban újra férjhez ment, ezúttal az Anjou-házi Gottfriedhoz, akitől két fia született. Édesapja 1135-ben bekövetkezett halálakor hitvesével épp az észak-franciaországi Anjouban tartózkodott. Bár azonnal útnak indultak Londonba, mégis, az unokatestvére, édesapja unokaöccse, blois-i István előbb ért oda, aki magának követelte az angol trónt. A dolog pikantériája, hogy

a férfi 1127-ben szintén esküt tett Matild előtt, ám most azzal érvelt, hogy „egy férfi jobb választás az ország számára", és hogy I. Henrik „valószínűleg meggondolta magát a halálos ágyán".

Matild (Maud) I. Henrik két törvényes gyermeke közül az idősebbik, és az, aki túlélte apját Forrás: Wikimedia Commons/Gospels of Henry the Lion

A polgárháború több mint egyévtizedes időszaka következett, amikor a The Peterborough Chronicle szerint „Krisztus és szentjei aludtak, nyomorúságba döntve Angliát". Matild, továbbra is a „császárnő" címet használva 1139-ben megszállta Angliát, bár az örökösnő egyszer fogságba esett és a krónikások szerint a két fél kénytelen volt egyezséget kötni. Azonban nem sokáig maradt fenn ez az állapot, és folytatódtak a harcok, melyek hol az egyik, hol a másik fél győzelmével végződtek. Csak két év múlva, az 1141-es lincolni csata után tűnt úgy, hogy a polgárháború talán véget ért:

István börtönbe került, Matild pedig megkezdte a koronázási előkészületeket, néhány hónapig pedig „Anglia és Normandia úrnőjeként" uralkodott.

Amikor azonban júniusban Londonba utazott a koronázás előkészületeire, a helyi István-párti polgárság fellázadt ellene, ő pedig kénytelen volt Oxfordba menekülni. A polgárháború ezért tovább folytatódott: Matilda férje Normandiát támadta, amit meg is szállt egészen a Szajnáig, és amiben sokat segített, hogy az új francia király, VII. Lajos Anjou-párti volt.

A Peterborough Chronicle első oldala Forrás: Wikimedia Commons/Peterborough Chronicle

Ennek hírére az angol-normann főurak kezdtek elpártolni Istvántól, de a londoniak közben fellázadtak az új királynő ellen. 1141 karácsonyán már Istvánt és feleségét koronázták meg, de ez sem hozta el a polgárháború végét, ami a következő években is folytatódott.

A véres játszma végén Matild fia, Henrik foglalta el a trónt

Úgy tűnik, az elhúzódó konfliktust súlyosbította az a tény, hogy Matild népszerűtlennek bizonyult a nép körében, István pedig képtelen volt kontrollálni a körülötte lévőket. Még saját öccse is elhagyta néhány hónapra Matildért, mielőtt visszatért volna hozzá. A helyzet annyira zűrzavarossá vált, hogy

a történészek az egész időszakot nemes egyszerűséggel „István és Matild" uralkodásaként emlegetik, ami kissé ironikus, hiszen egy elkeseredett polgárháborúban voltak ellenségek, nem pedig társuralkodók.

István angol király, azaz Blois István foglalta el a trónt; képe Matthew Paris "Epitome of Chronicles" c. kódexében Forrás: Wikimedia Commons/Matthew Paris

Anglia egyre többet szenvedett az évek óta tartó belháború miatt. Matild 1148-ig kitartott, majd visszavonult Normandiába. Fia, Henrik vívta tovább a harcot a nevében, aki végül fölénybe került a háborúban. A korábban herceggé kinevezett ifjú hatalma és lehetőségei négy év múlva jelentős módon megnövekedtek, amikor feleségül vette a nála tizenegy évvel idősebb Aquitániai Eleonórát: VII. Lajos francia király elvált felesége birtokolta ugyanis az egész Délnyugat-Franciaország hercegnője címet.

Eközben már mindkét párti főuraknak elegük lett a háborúskodásból, ezért az egyház közvetítésével rávették Istvánt és Henriket, hogy kössenek fegyverszünetet.

Anglia 1153-ban; vörös – István területei, kék – Matild hívei, szürke – walesi, sárga – Chesteri Ranulf és Leicesteri Róbert, zöld – I. Dávid Forrás: Wikimedia Commons

A két fél serege Winchesternél találkozott: itt hirdették ki a polgárháborút lezáró winchesteri békét. István úgymond adoptálta Henriket és elismerte őt örököséül, aki cserébe hűségesküt tett neki.

István angol király 1154. október 25-én hunyt el, így Matild legidősebb fia, Plantagenet Henrik (II. Henrik angol király néven) foglalhatta el a trónt, ami újabb fordulópontot jelentett az angol történelemben.

Történelem kontra fikció: néhány hasonlóság és különbség

Kérdésként merül fel, hogy ha István nem döntött volna úgy, hogy ő is igényt tart a trónra, akkor az ország vajon elfogadta-e volna Matildot. Valószínűleg igen. Az egyik fontos különbség a valós történelem és a Sárkány háza között ebben a történeti szálban, hogy a korabeli Angliában nem létezett konkrét törvény arra, hogy egy nő nem uralkodhat királynőként. A filmben/könyvben viszont

a főbb döntéshozó tanács kimondta, hogy a nők nem örökölhetnek, ezért a király testvére jogosan feltételezi azt, hogy övé a trón.

Úgy tűnik emellett, hogy a Sárkányok háza két szereplőjét is az igazi Matild császárné ihlette. Az egyik Rhaenys Velaryon, aki a történetben születését tekintve Targaryen, és úgy emlegetik, mint a „Királynőt, aki soha nem volt". Nagyapja ugyanis nagybátyját (Baelont) nevezte meg örökösének, mert a törvény a férfi rokonokat részesítette előnyben a nőkkel szemben, még akkor is, ha egy nő közelebb állt az utódlás közvetlen vonalához.

Jelenet a Sárkányok háza című filmből: balra Rhaenyra Targaryen, akit az apja nőként kinevez a trónörökösének, jobbra pedig Daemon Targaryen, a király testvére, a trón követelője Forrás: IMBD

Sőt, a tanács Baelon halála után ismét elutasította a női trónigényt a fantasyban.

A másik „Matild-alteregó" Rhaenyra Targaryen lehet, akit az apja (a regnáló gyengekezű uralkodó, Viserys Targaryen) az örököseként nevez meg és neki tesznek esküt Westeros urai. Ez ellen tiltakozik a király testvére (Daemon Targaryen), aki önmagát szeretné inkább a trónon látni.

Rhaenyra Targaryen, a filmbéli vastrón jogos örököse és sárkánya Forrás: IMBD

A történelemben I. Henrik angol király nem, a film/könyvben szereplő Viserys király viszont újraházasodott, akinek született egy törvényes fiúgyermeke,

ami teljesen megváltoztatta a korábbi helyzetet, hiszen az öröklési szabályok szerint a legidősebb törvényes fia lesz (lenne?) a trón jogos várományosa. Ezért is lett az angol történelemben VIII. Henrik legfiatalabb fiúgyermeke, Eduárd a trónörökös, még mielőtt bármelyik nővére, Mária vagy Erzsébet királynő lehetett volna.