Az éjszakai égbolt legrégebbi térképét rejti ez a középkori kódex

A Szent Katalin-kolostor pergamenje, amely sárga színnel kiemelve mutatja a régebbi írások nyomait

Hipparkhosz elveszett csillagkatalógusát – amely a legkorábbi ismert kísérletnek tekintik a teljes éjszakai égbolt feltérképezésére – fedezték fel az egyiptomi Sínai-félszigeten, a Szent Katalin kolostorban őrzött pergamenen.

A vezető bibliatudós, Peter Williams tanítványa valami különös dolgot vett észre a Cambridge-i Egyetemen elemzett keresztény kézirató mögött. A diák, Jamie Klair belebotlott egy híres görög szövegrészbe, amelyet

gyakran Eratoszthenész csillagásznak tulajdonítottak, aki és az Alexandriai Könyvtár (az ókori világ egyik legrangosabb tanulási helye) főkönyvtárosa volt.

A dokumentum multispektrális képalkotása kilenc olyan oldalt tárt fel, amelyek utalásokat tartalmaztak egy átírt szövegre. Ez önmagában nem számított szokatlannak, hiszen a pergamen értékes árucikknek számított az elmúlt évszázadokban, így

nem volt ritka, hogy a tudósok lekaparták a régi bőröket az újrafelhasználás céljából.

Williams néhány páratlan számot vett észre a Szent Katalin-kolostor fólióiban, ezért továbbadta azt néhány francia tudományos történésznek, akik megdöbbentek.

A Szent Katalin-kolostor pergamenje, amely sárga színnel kiemelve mutatja a régebbi írások nyomait Forrás: Museum of the Bible, 2021/CC BY-SA 4.0

Azonnal világossá vált, hogy csillagkoordinátákra bukkantunk

– mondta Victor Gysembergh történész, a párizsi CNRS francia nemzeti tudományos kutatóközpont munkatársa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – De felmerült a kérdés: honnan tudjuk, hogy ki írta ezeket a koordinátákat?

A Journal for the History of Astronomy tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a rövid válasz az, hogy nem; legalábbis nem teljes bizonyossággal. A szakértők azonban tisztában vannak azzal, hogy a görög csillagász, Hipparkhosz a nyugati világ égboltjának csillagkatalógusán dolgozott időszámításunk előtt 162 és 127 között. A férfit számos történelmi szöveg a „csillagászat atyjaként" említi, és neki tulajdonítják annak felfedezését, hogy a Föld miként „rebeg" a tengelye körül.

Azt is dokumentálták, hogy ő volt az első, aki számításokat végzett a Nap és a Hold mozgásával kapcsolatban.

A Szent Katalin-kolostor pergamenjei mögött rejtőző csillagtérképet nézve a kutatók visszafelé dolgoztak, hogy kitalálják a Föld precesszióját a térkép írásakor. A csillagok koordinátái nagyjából megegyeztek a bolygónktól Krisztus előtt 129 körül, Hipparkhosz életében várható precesszióval.
Számos koordináta – amelyet Hipparkhosz adott a csillagoknak a Commentary on the Phaenomenom című művében –

szorosan megegyezik a Szent Katalin-kolostor dokumentumával, bár a töredezett szöveget nehéz megfejteni.

A kutatók valószínűnek tartják, hogy egykor az egész éjszakai égboltot Hipparkhosz térképezte fel, bár teleszkóp nélkül az ilyen munka rendkívül nagy kihívást és sok időt igényelhetett.

A kutatók szerint a rejtett szövegrész így hangzik:

„Az északi féltekén fekvő Corona Borealis hossza 9°¼-ig terjed a Scorpius első fokától 10°¼8-ig ugyanabban az állatövi jegyben (azaz a Scorpiusban). Szélességében 6°¾-ig terjed az északi 49°-tól Pólus 55°¾-ig. Ezen belül a fényes (α CrB) mellett nyugatra lévő csillag (β CrB) vezet (azaz elsőként emelkedik fel), a Scorpius 0,5°-nál van. A fényestől (α CrB) keletre lévő negyedik 9 csillag (ι CrB) az utolsó (azaz felemelkedik) [. . .]10 49° az Északi-sarktól. A legdélibb (δ CrB) a harmadik a fényestől (α CrB) számítva kelet felé, amely 55°¾ az Északi-sarktól."

A jelölések megegyeznek az ókori görög terminológiával. A „hossz" kifejezés a csillagkép kelet-nyugati kiterjedésén alapul, míg a „szélesség" a csillagkép észak-déli kiterjedését írja le.

Az új töredék sokkal világosabbá teszi a későbbi csillagászati szövegeket is. A tudósok most abban reménykednek, hogy a jövőben még olvashatóbb szöveg kerül elő a kolostor dokumentumai közül.