A „Siddons Towert" a 18. században építette Murrough O'Brien, Thomond 1. márkija: az ál-középkori tornyot a Rostellan-kastély egykori birtokára emeltette.
Ez vezetett később ahhoz az értelmezéshez, hogy az építmény a márki egy másik „bolondsága", amely napközben részben víz alá kerül a kikötőben bekövetkezett árapály-változások miatt.
A származással kapcsolatos bizonytalanság miatt az emlékmű nem szerepelt az írországi megalitikus síremlékekre vonatkozó állami felmérésben, amelyet több mint 40 évvel ezelőtt végzett Ruaidhrí de Valera professzor és Seán Ó Nualláin.
Egy connemarai régész, Michael Gibbons új tanulmánya azonban arra a következtetésre jutott, hogy az emlékmű egy megalitikus dolmen lehet.
Ez arra is utal, hogy a sírépítménynél lévő kis kamra egy korábban ismeretlen, 25 méter hosszú és 4,5 méter széles üreg, ami a nyugati végén található. A kamrát az emelkedő tengerszint eltakarja, ezért a felfedezését most jelentették a Nemzeti Műemléki Szolgálatnak.
Az ehhez hasonló műemlékeken időnként érintetlen hosszú üregek találhatók, amelyek célja, hogy szerkezeti támogatást nyújtsanak magának a kamrának
– mondta Gibbons a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A karéj részben a torkolati iszapba van temetve, a szerkezet nagyobb része valószínűleg a felszín alatt rejtőzik.
A folklórban az ilyen típusú sírokat és dolmeneket gyakran „Diarmuid és Gráinne ágyának" nevezték, ami az ír mitológia úgynevezett Fianna-ciklusához kapcsolódik, amely a nagy harcos Fionn mac Cumhaill, a gyönyörű Gráinne hercegnő és szerelme, Diarmuid Ua Duibhne szerelmi háromszögéről szól.