Annak ellenére, hogy a tudósok rengeteg kutatást végeztek Ötzivel kapcsolatban, még mindig tanulhatunk új dolgokat róla és a felszereléséről. Egy nemrég közzétett tanulmányában Markus Klek, az ősi technológia szakértője
újraalkotta Ötzi tegezét (a nyílvesszők hordozható tokját) és megállapította, hogy „az eredeti folyamat sokkal összetettebb a vártnál".
A múmiát az elmúlt évtizedekben újra és újra tanulmányozták, mindig a tudomány számára elérhető legjobb technikákkal. A holttestet megröntgenezték, megállapították a korát, mikroszkóp alatt vizsgálták meg a szöveteket és a béltartalmat, a nála talált tárgyakat, de genetikai elemzéseket is végeztek. Még azt is tudjuk, hogy
Ötzinek egyfajta „tetoválása" is volt, bár néhány szakember azt gyanítja, hogy ezek inkább akupunktúrás jelek lehettek, de ez vitatható.
Abban azonban egyetértenek, hogy nem csak a test, hanem a mellette felfedezett tárgyak is érdekesek. Ötzi holtteste szomszédságában ott hevert egy ágyékszövet és egy prémes sapka (mindkettőt barnamedve szőréből készítették), két nyírfa fontott kosár, néhány bogyó, egy bőrcipő, egy tűzgyújtó készlet és két gomba bőr zsinórokkal (amelyek közül az egyiket tűzgyújtásra, a másikat pedig valószínűleg gyógyászati célokra használták). A „kollekcióban" szerepelt egy kovakő és pirit is a szikráztatáshoz, de
volt benne egy kés, egy íjhúr, egy befejezetlen hosszúíj és egy tizennégy nyílvesszővel teli tegez is.
A gleccsermúmia teljes felszerelése „magas szintű mesterségbeli tudásról, valamint rendkívüli technológiai és anyagismeretről" tanúskodik.
Markus Klek és kollégái arra voltak kíváncsiak, hogy Ötzi pontosan hogyan építhette fel a készletét – különösen a tegezét. Utóbbi ugyanis az egyik legérdekesebb felfedezett műtárgy, de egyben az egyik legkevésbé tanulmányozott is.
A legfontosabb állati bőrből készült tárgyi lelet, amely nem része a ruházatnak, de egy szinte tökéletes állapotban megőrzött tegez
– mondta Klek a ZME Science online tudományos portálnak. – A tegez viszonylag kevés figyelmet kapott, sőt néhány, a Jégember felszerelésére vonatkozó tanulmányban figyelmen kívül is hagyják.
Hozzátette: a legjobb tudomása szerint nincs publikáció a rekonstrukciós kísérletekről. Legalábbis eddig nemv volt. A rekonstrukció első feladata annak megállapítása volt, hogy a bőr milyen állatfajtától származik. Kiderült, hogy a fő részen és a harántszárnyon még mindig ott rejlik néhány szőrcsomó, ami miatt Klek azt hitte, hogy a tegezt eredetileg teljes egészében szőr, nem pedig roncsolt bőr borította.
A korábbi, 2016 előtti elemzések arra a következtetésre jutottak, hogy a bőr szarvas- vagy kecskeszerű állatoktól származott, de azt nem tudták megállapítani, hogy pontosan melyiktől.
Ráadásul egy németről angolra fordítási hiba is zavart okozott a tegez bőréhez használt állatfajtát illetően. A fő részen és a harántszárnyon azonban maradt néhány szőrcsomó, ezért feltételezhető, hogy a tegez eredetileg szőrzetből és nem pedig szőrtelenített bőrből állhatott. Ez a szakemberek szerint már fontos, új leletnek számít.
Egy 2016-os DNS-elemzés arra a következtetésre jutott, hogy a tegez egy őz (Capreolus capreolus) bőréből készült. Klek szerint azonban az ezt ismertető tanulmány kérdéseket vet fel, mivel nem világos, hogy pontosan honnan vették a mintákat; és mivel a tegez több különálló részből áll, ez fontos szempont lehet.
A kutató hamarosan rájött, hogy a mintavételt nem közvetlenül a tegez fő részén végezték, hanem egy három különálló bőrcsíkon, amelyek a tegezhez kapcsolódnak,
így nem teljesen világos, hogy valójában melyik állatról van származik. Valószínűleg ugyanarról, de ez nem egyértelmű.
A tegez rekonstrukciójára tett első kísérlet után nyilvánvalóvá vált, hogy ez az elemzési eredmény felvet néhány kérdést
– magyarázta Klek. – Emiatt szükségessé vált annak kiderítése, hogy pontosan hol vették a DNS-elemzésekhez szükséges mintákat, mert az objektum végül is két különálló fő részből és több különálló hevederből áll.
Megjegyzi, hogy a bőrt valószínűleg füsttel, valamint számos állati vagy növényi zsírral, sőt talán ásványokkal és agyagokkal is kezelték – ez egy összetett bőrkezelést jelez, amely a környéken található egyéb ősi leletek bizonyítékaival is alátámasztható.
Az első alapreplika elkészítése után egy alaposabb, az eredetihez minden tekintetben a lehető legjobban hasonlító változat készült. A tegez rekonstrukciójához minden egyes alkatrészre oda kellett figyelni, a legnagyobb kihívást pedig a szőrzet beépítése jelentette a tervezésbe.
Ám akadt egy másik, alapvetőbb probléma is, mégpedig hogy milyen eszközöket használtak a készítéséhez.
A tudósok az ősi leletek újraalkotására törekednek, ezért elengedhetetlennek tartották az azonos típusú eszközök használatát, de itt nehézségekbe ütköztek.
Mindenesetre úgy döntöttünk, hogy az újjáalkotott tegez gyártását kizárólag a Jégember által használt szerszámok másolataival kíséreljük meg
– emelte ki Klek. – A rekonstrukció azt mutatta, hogy a férfinál minden olyan szerszám ott volt, ami a tegez gyártásához vagy javításához szükséges lehetett.
Hozzáfűzte: ezek az eszközök kellően „működőképesnek" bizonyultak a szükséges munkalépésekhez. A kis kovakő penge azonban a nagy igénybevétel miatt eltompult és frissre kellett cserélni. A csont végét pedig bőrbe csomagolták, hogy megvédje a kezet.
Az így elkészült replika végső soron hasonlít ahhoz, amilyennek az eredeti tegez kinézhetett, bár Klek szerint további tanulmányokra van szükség a bőr eredetéről.
Az ilyen típusú rekonstrukciós tanulmányok segíthetnek emellett megérteni, hogyan éltek és dolgoztak az emberek évezredekkel ezelőtt, ami egyedülálló bepillantást nyújthat az életükbe, mindennapjaikba.