Az Amerikai Természettudományi Múzeum (New York) szaktudósai által jegyzett, és a Commυпicatioпs Biology szaklapban publikált tanulmány szerint a Madagaszkáron felfedezett szarvaskrokodil ( Voay robustus) maradványainak DNS-analízise egyértelművé teszi, hogy közeli rokonságban állhatott az afrikai kontinensen elterjedt termetes nílusi krokodillal (Crocodylus niloticus), de rendszertani szempontból a valódi krokodilfélék ( Crocodylidae) törzsfájának egyik külön ágához tartozik a kihalt hüllő.
A tanulmány következtetése szerint a szarvas krokodil törzsfejlődése sajátos ága a krokodilfélék evolúciójának. „ Ez a krokodil ott élhetett Madagaszkár szigetén, amikor az egyiptomi piramisokat építették, sőt talán még akkor is, amikor az iszlám hódítás elérte Kelet-Afrikát » - nyilatkozta Evond Hekkela, a Fordhad Egyetem docense, és az Amerikai Természettudományi Múzeum kutatója.
A modern emberek pár ezer éve történt megérkezése Madagaszkárra megelőzte a helyi megafauna néhány jellegzetes képviselőjének, így többek között az óriásteknősnek, az elefántmadárnak, a törpevízilónak és néhány lemurfélének a kihalását.
Ezek kortársa lehetett a szarvaskrokodil is.
A korai felfedezők feljegyzése szerint a madagaszkári őslakosok két különféle itt élő krokodilról beszéltek: egy nagy robusztus hüllőről, valamint egy ennél kisebb és kecsesebb, a folyóvizekben élő krokodilról. E feljegyzések azt sugallják, hogy mindkét krokodilfaj fennmaradhatott esetleg egészen a nagy földrajzi felfedezések kezdetéig.
A szarvaskrokodil maradványairól korábban azt feltételezték, hogy idős, degenerálódott nílusi krokodiltól származhatnak. 2007-ben a fosszilis példányok fizikai jellemzőit tanulmányozó kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a bizarr formájú szarvaskrokodil valódi krokodilféle, de a törpekrokodilok csoportjához tartozhatott.
A szarvaskrokodil pontos taxonómiai helyzetének, illetve leszármazási kapcsolatainak meghatározás végett
Hekkela és munkatársai megpróbáltak elegendő mennyiségű DNS-t kivonni
abból a két fosszilis szarvaskrokodil csontvázból , amelyek még az 1930-as években kerültek az Amerikai Természettudományi Múzeum birtokába.
"Ez egy olyan projekt, amelyet már évek óta próbáltunk megvalósítani, de a technológia egyszerűen nem volt megfelelő, így mindig kudarcot vallottunk" – mondta George Αmato, a múzeum nyugalmazott igazgatója, és a tanulmány társszerzője. Az elmúlt években történt jelentős technikai ugrás végül lehetővé tette, hogy megfelelő mennyiségű DNS-hez jussanak a csontokból.
Az elvégzett vizsgálatok azt mutatják, hogy szarvaskrokodil törzsfán elfoglalt helyzete eltér a valódi krokodilokétól, és egy olyan ősi oldalágnak tekinthető, ami a legközelebb áll valamennyi krokodilféle közös őséhez.