„Lenyűgöző példája a kémkedés egy briliáns sikerének"
(Douglas MacArthur hadseregtábornok, az amerikai csendes-óceáni szárazföldi erők főparancsnoka)
Ha van valódi történelmi alteregója az ikonikus filmhősnek, James Bondnak, akkor Richard Sorgét, a 20. század leghíresebb és legsikeresebb mesterkémjét mindenféleképpen annak tekinthetjük. Már
Sorge életútja is olyan izgalmas, mint egy kalandregény.
Richard Sorge egy jómódú német olajmérnök, Wilhelm Richard Sorge és orosz felesége, Nyina Szemjonovna Kobeleva kilencedik gyermekeként látta meg a napvilágot a cári Oroszországhoz tartozó azerbajdzsáni Bakuban, 1895. október 4-én. Sorge és családja 1898-ban visszaköltözött a császári Németországba. A rendkívül jó eszű fiatalember Berlinben végezte el középiskolai tanulmányait, majd 1914 októberében önként jelentkezett a német császári hadseregbe.
A frontra vezényelték, ahol hamarosan megsebesült, de felépülése után ismét visszatért a hadseregbe. Sorge kiváló frontharcosnak bizonyult,
nem egyszer önként kérte magát különösen veszélyes bevetésekre.
Kiemelkedően bátor magatartása miatt kitüntették a II. osztályú Vaskereszttel is. Vakmerősége miatt még kétszer megsebesült, harmadjára olyan súlyosan, hogy 1918-ban további szolgálatra alkalmatlannak minősítve leszerelték a hadseregtől. Lábadozása alatt olvasta el Karl Marx műveit, aminek hatására meggyőződéses kommunistává vált. 1919-ben a háború miatt félbeszakadt egyetemi tanulmányait befejezve a rendkívül intelligens és tehetséges fiatalember doktori címet szerzett a hamburgi egyetemen.
A jóképű és sármos fiatalember igen nagy népszerűségnek örvendett a szebbik nem körében, és cseppet sem bizonyult gátlásosnak, mert még egyetemi doktori témavezetője, Gerlach professzor feleségét is elszerette. Richard Sorge 1919-ben, abban az évben, amikor megszerezte a tudományos fokozatát, belépett Németország Kommunista Pártjába.
Mint meggyőződéses kommunista, részt vett az 1924-es Ruhr-vidéki puccskísérlet előkészítésében, aminek kudarca után Moszkvába emigrált. 1925-ben felvették a szovjet bolsevik pártba, és először a moszkvai Marx-Engels Intézet munkatársa lett, majd műveltségének illetve nyelvtudásának köszönhetően a Komintern apparátusába igazolták át.
A nyughatatlan és kalandvágyó természetű Sorgét azonban nem kötötte le az "aktatologatás", ezért 1929-ben saját elhatározásából belépett a szovjet katonai hírszerzés, a GRU (Glavnoje razvedivatyelnoje upravlenyije) hivatásos állományába.
Sorge a legjobbaktól, köztük a GRU egyik alapítójától, a lett származású Jan Karlovics Berzintől, továbbá a másik híres szovjet titkosügynöktől, Szemjon Petrovics Urickijtől sajátította el a konspiráció és a hírszerzés mesterfogásait.
Sorgét szovjet megbízói 1929-ben visszaküldték Németországba.
A sorozatos belpolitikai válságok, majd az 1929. októberi New York-i tőzsdekrach nyomán kibontakozó súlyos recesszió miatt valósággal forrongott a végét járó weimari köztársaság ezekben az években.
A csődbe jutott demokrácia a rendet és biztonságot ígérő szélsőséges erőknek, a kommunistáknak és a feltörekvő náciknak kedvezett. Az 1920-as évek végére igen erőssé vált kommunisták mellett egyre többen Adolf Hitler Nemzetiszocialista Német Munkáspártjában, a nácikban látták az ország megmentőit.
Sorge a válság egyik legsúlyosabb évében, 1929-ben lépett be Adolf Hitler pártjába,
de moszkvai kapcsolatai 1930-ban a Távol-keletre küldték.
Az 1930-as évek elején Sanghaj, az egyszerre dekadens és egzotikusan lüktető dél-kínai metropolisz számított az európai, az amerikai, és japán hírszerző szolgálatok első számú ázsiai rezidentúrájának. A náci párttag Sorge mint a német állami hírügynökség, a DPA, illetve a Frankfurter Allgemeine Zeitung Kínába akkreditált tudósítója érkezett meg Sanghajba.
Kitűnő fellépésének és kapcsolatépítő képességének, valamint nagyvilági életmódjának köszönhetően hamarosan bejáratos lett a sanghaji „high life" legfelsőbb köreibe is, ahol komoly kapcsolati tőkére tett szert.
Az 1930-as évek elején egyre feszültebbé vált a helyzet a Japán Császárság, valamint a kínai köztársasági kormány, a Kuomintang között. A két ország között háborúval fenyegető válságban Sorge feladata a háborús helyzettel kapcsolatos információszerzés, valamint a Kuomintang ellen szervezkedő kínai kommunisták támogatása volt. Sorge Sanghajban ismerkedett meg az egyik legértékesebbnek bizonyult kapcsolatával, Hocumi Ozaki személyében.
A rendkívül komoly politikai nexusokkal rendelkező Hocumi pár évvel később már mint a japán császári kormány tanácsosa egyengette régi sanghaji barátja, Richard Sorge útját a legfelsőbb japán kormánykörök felé. Sorge nemcsak kínai és japán, hanem amerikai kapcsolatokra is szert tett, utóbbira a szeretőjévé tett amerikai újságírónő, Agnes Smedley útján. Mielőtt új állomáshelyére, Tokióba érkezett volna, rövid időre visszarendelték Moszkvába, majd ellátogatott az Egyesült Államokba, ahol a washingtoni japán nagykövetségtől elsőosztályú ajánlást kapott a tokiói külügyminisztériumhoz.
Sorge már Hitler és a náci párt hatalomra jutása után, 1933. szeptember 26-ától kezdte meg kalandregénybe illő szolgálatát a japán fővárosban, hivatalosan mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung Tokióba akkreditált tudósítója. Noha Sorge nem rendelkezett diplomáciai immunitással, de mint náci párttag Tokióban is rendkívül széles és a legfelsőbb kormánykörökig terjedő kapcsolati hálót épített ki. Saját hírszerző hálózatát rendkívül óvatosan és szigorú konspirációs szabályok szerint irányította.
Még legközvetlenebb munkatársai sem ismerték az általa szorgosan gyűjtött információk forrásait. A japán-kínai háború kitörése után egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Tokió agresszív ázsiai hegemóniára törekszik, ami eltérő okokból ugyan , de a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok térségbeli érdekeit is közvetlenül érintették. 1939 után nyílt titoknak számított Japán háborús készülődése,
csak az nem volt még világos, hogy merre lesz a fő csapásirány.
Az ezzel kapcsolatos hétpecsétes államtitoknak számító információk megszerzése csaknem lehetetlennek számított egy annyira zárt és titkolózó rendszerben ,mint amilyen a japán politikai-katonai bürokrácia volt. A tokiói német nagykövetség belső használatra szánt bizalmas információs tájékoztatóját szerkesztő Richard Sorge szoros kapcsolatba került Eugen Ott nagykövettel.
Bizalmas munkakapcsolatuk olyan őszinte barátsággá fejlődött, ami lehetővé tette Sorge számára, hogy hozzáférjen a berlini külügyminisztériumból érkező, vagy éppen oda küldött szupertitkos, kódolt táviratok tartalmához is. Sztálin szuperkémje intelligenciájának, információs ismereteinek, no és persze kiváló színészi képességeinek köszönhetően
könnyen meggyőzte a nagykövetet feltétlen náci elkötelezettségéről.
Régi sanghaji barátja, az ekkor már kormánytanácsos Hocumi Ozaki Sorgét a legfelső japán politikai körökbe is bevezette, ahol azt feltételezték róla, hogy a császársággal szövetséges náci Németország katonai hírszerzésének, az Abwehrnek lehet az egyik magas rangú rezidense. Hocumi révén még a japán császári kabinet feje, Konoe herceg bizalmát is elnyerte a náci-kommunista mesterkém.
Sztálint mindig is nyomasztotta Japán várható háborús magatartása, hiszen a „tenno" birodalma potenciális fenyegetést jelentett a Szovjetunió távol-keleti, szibériai területeire. Amikor Matsuoka japán külügyminiszter 1940 őszén Berlinben aláírta országa csatlakozását a Antikomintern paktumhoz,
a szovjet diktátor gyanakvása még tovább nőtt.
Ezzel párhuzamosan Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos 1940 novemberi berlini látogatása után a német-szovjet kapcsolatok is érezhetően megromlottak.
Adolf Hitler bő egy hónappal Molotov látogatása után, 1940. december 18-án írta alá a titkos 21-es számú hadműveleti utasítását a Szovjetunió megtámadásának előkészítésére. A Führer azt remélte, hogy Japánt is sikerül rávennie a Szovjetunió ellen tervezett hadjáratban való részvételre. Ilyen körülmények között Moszkva számára létfontosságúnak számított a két potenciális ellenség szándékainak kiismerése.
Sorge a japán kormányzati körökben fennálló és a japán vezérkarig elérő kitűnő kapcsolatainak köszönhetően már 1941 kora tavaszán megtudta, hogy Japán első körben Délkelet-Ázsiában és a csendes-óceáni térségben kíván terjeszkedni. Ez a létfontosságú információ is elősegítette, hogy a gyanakvó Sztálin 1941 áprilisában megnemtámadási egyezményt kössön a Japán Császársággal. De Sorge még egy ennél is sokkal életbe vágóbb információhoz jutott hozzá; a német követségi kapcsolatai révén ugyanis megismerhette a Szovjetunió elleni Barbarossa hadműveleti terv néhány részletét.
Sorge a balkáni fiaskó miatt elhalasztott, és az eredetileg május 15-re tervezett offenzíva új, 1941. június 22-i időpontját is megtudta, amiről június első napjaiban kódolt üzenetben értesítette a szovjet államvezetést. Sztálin azonban nem hitt a mesterkémjének. A szovjet diktátor amúgy sem szívelte a német származású Sorgét. A paranoiásan gyanakvó diktátor az 1941. június 9-én megtartott felső vezetői tanácskozáson Sorge német támadással kapcsolatos hírszerzői figyelmeztetését ekként kommentálta: „És itt van ez az alak, aki gyárakat és bordélyokat hoz létre Japánban, ráadásul azt mondja, hogy június 22-én következik be a német támadás. Arra céloztok, hogy talán neki is hinnem kellene?"
Sztálinnak az volt a határozott meggyőződése, hogy Hitler 1942 előtt semmiféleképpen sem indít támadást a Szovjetunió ellen, ezért Sorge figyelmeztetését félresöpörte.
Pedig a tokiói szovjet mesterkém német támadásra vonatkozó információi hajszál pontosnak bizonyultak,
mint ahogy Sztálin azt két héttel később igen keservesen megtapasztalhatta. Richard Sorge 1941. szeptember 14-én újabb döntő fontosságú hírszerzői értesülést küldött Moszkvába, megüzenve, hogy véglegesen eldőlt, Japán nem lép hadba a Távol-keleten, hanem az Egyesült Államok ellen fordul a csendes-óceáni térségben.
Noha Sztálin továbbra is gyanakvó maradt Sorgéval szemben ,- a diktátort elsősorban az ügynöke botrányos nőügyei és a nagyvilági életmódja irritálta -, most már komolyan vette a Tokióból érkező titkos információt. Némi hezitálás – és a keleti fronton kialakult katasztrofális helyzet miatt – hozzájárult, hogy októbertől kezdjék meg a Távol-Keleten állomásozó pihent és jól felkészített, a zord téli körülményekhez hozzáedződött szibériai hadosztályok átcsoportosítását nyugatra.
A távol-keleti hadtestek Moszkva alá vezénylése mentette meg a szovjet főárost,
és tette lehetővé Zsukovnak, hogy 1941.december hatodikán elsöprő erejű ellentámadást indíthasson a szovjet főváros alá érkezett, de leharcolt német erők ellen. Ha nincs Sorge információja, és a szibériai csapatok a Távol-keleten maradnak, nagy valószínűséggel elesik Moszkva, és talán ennek hatására Sztálin rendszere is végzetesen megrendült volna.
1939-től 1941 szeptemberéig Sorge összesen 141 rádióadásban tájékoztatta a GRU-t rendkívül fontos, szupertitkos japán és német politikai, valamint katonai információkról. A japán kémelhárításnak azonban hosszas és szívós munkával sikerült bemérnie Sorge titkos rádióadóját, majd miután 1941 októberében őrizetbe vették Hocumi Ozakit, néhány nappal később Sorgét is letartóztatták.
A japán elhárításnak eleinte az volt a meggyőződése, hogy Sorge a német katonai hírszerzés, a Canaris tengernagy által irányított Abwehr számára kémkedett, ezért sokáig diszkréten is kezelték az ügyet.
Eugen Ott, a Harmadik Birodalom tokiói nagykövete először mélyen felháborodott barátja letartóztatásán, amelyet a japánok alaptalan és beteges bizalmatlanságának tudott be. A japán hírszerzés Sorge rezidentúrájának felszámolása közben azonban rájött arra,
hogy Richard Sorge Moszkva ügynöke.
A japánok háromszor is cserét ajánlottak a Szovjetuniónak, Sorge elengedése fejében szovjet fogságba került japán hírszerzők kiadását kérve, de Sztálin mindháromszor elutasította a javaslatot.
Richard Sorgét, a szovjet szuperkémet három évi fogság után, 1944. november 7-én a tokiói Szugamói börtönben kivégezték. Holttestét először a börtön temetőjében földelték el, majd onnan került végső nyughelyére, a tokiói Tama temetőbe. 1964-ben Hruscsov, az SZKP főtitkárának kezdeményezésére posztumusz a Szovjetunió Hőse kitüntetésben részesítették.
A legendás kém alakját több játékfilm és regény is megörökítette.
Munkája hibátlan volt"
– ezt a szakmai elismerést nem kisebb személyiségtől, mint a 20. század másik legendás mesterkémétől, Kim Philby-től kapta. Egykori japán barátnője és nagy szerelme, Isi Hanako 2000-ben bekövetkezett haláláig szinte minden nap felkereste Sorge, a „szovjet James Bond" tokiói sírját.