Aki megtervezte az első, teljes egészében irányítható léghajót

A La France 1884-ben, az első teljesen irányítható léghajó

Százhetvenöt éve, 1847. november 23-án született Charles Renard francia katonatiszt, mérnök, az első teljes egészében irányítható léghajó megtervezője, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a mechanikai szabványosításban.

Érdemeit a hadsereg is elismerte

Charles Renard a francia lotaringiai Vosges megyében, Damblain községben látta meg a napvilágot, ahol apja a birtokukon gazdálkodott és békebírói feladatokat látott el. Bár 1866-ban felvették a francia mérnökképzés tekintélyes felsőoktatási intézményének számító párizsi politechnikumba, ő inkább a katonai akadémiát választotta Metz városában, és két év múlva mérnök-alhadnagyként végzett.

Az 1870-71-es porosz-francia háborúban a Loire menti francia mérnökhadtest kötelékében szolgált, egyebek mellett részt vett Orléans megvédésében és a Le Mans melletti csatában.

Érdemei elismeréseként hadnagyi fokozatot kapott. Charles Renard a háború után főhadnagy, 1873-ban pedig a mérnökhadtest másodkapitánya lett.

Charles Renard, aki a francia hadsereg légiközlekedési osztályán kezdett léghajók tervezésével foglalkozni Forrás: Wikimedia Commons

A háborúban az ellenséges csapatmozgások észlelésére használt, lekötözött katonai ballonok tartókábeleit vizsgálva Renard-nak feltűnt, hogy négyszázhuszonöt féle, egymástól eltérő átmérőjűvel találkozott, pedig a szükséges tartóerőnek tizenhét féle átmérő is megfelelt volna. Ebből a felismerésből kiindulva alkotta meg a róla elnevezett normaszámok sorozatát: eszerint

a kábel egységnyi hosszára jutó tömeg minden ötödik lépéssel a tízszeresére nő, mint ezeknél a kerekített értékeknél: 10, 16, 25, 40, 63, 100. A szekvenciát az ipar sok módon használja.

Az úgynevezett Renard-sorozatot vették alapul, amikor meghatározták a 16 milliméteres mozgóképes kameraobjektívek gyújtótávolságait, vagy a mechanikában az alkatrészek hossz-, szélesség-, illetve furat- és csavarméreteit, valamint a szerszámgépek hajtóműveinek fordulatszámait. 1952-ben az ISO 3 nemzetközi szabványban rögzítették a Renard-sorozatot, amire a termékleírásokban megjelenő R5, R10, R20, vagy R40 jelölések utalnak.

A világ első repüléstechnikai tesztlaboratóriumát építették fel

Charles Renard egy irányítható léghajó modell bemutatása után 200 ezer frankot kapott a francia államkincstártól találmánya megvalósítására. 1877-ben őt bízták meg a léggömbök katonai célú felhasználásával és fejlesztésével foglalkozó, a Párizshoz közeli Meudonban létrehozott Katonai Repülési Központ vezetésével. A meglévő műhely mellé az 1878-as párizsi világkiállítás gépcsarnokának vasszerkezetét felhasználva

felépítették az úgynevezett "Y" hangárt, a világ első repüléstechnikai tesztlaboratóriumát, ahol Charles Renard már ezredesi rangban dolgozott tovább.

A létesítményt, benne az Európában megmaradt kevés léghajó-hangár egyikével 1982-ben ugyan műemlékké nyilvánították, de tönkrement, jelenleg a helyreállítását tervezik.

A La France 1884-ben, az első teljesen irányítható léghajó Forrás: Wikimedia Commons

Charles Renard testvérével, Paullal és Arthur Krebs-szel építette meg a La France névre hallgató léghajót, amely 50,3 méter hosszú volt, legnagyobb átmérője 8,2 méter, ballonjának kapacitása 1869 köbméter volt. Elektromos, akkumulátoros motorjának eredeti 7,5 lóerős (azaz 5,6 kilowattos) teljesítményét később 1 lóerővel (0,8 kilowattal) sikerült megnövelni.

A léggömb alatt vászonnal bélelt, selyemborítású bambuszvázból álló, hosszú és karcsú gondola lógott.

A 33 méter hosszú, 1,4 méter széles és 1,8 méter mély gondolában a kétfős személyzet mellett a könnyű akkumulátorok és a motor kapott helyet, de tartalmazott egy csúszó súlyt is, amivel a megbillent egyensúlyt lehetett kiegyenlíteni. A motor egy négylapátos, fából készült, 7 méter átmérőjű propellert hajtott, amelyet leszálláskor fel lehetett hajtani, hogy a lapátok ne sérüljenek meg.

Gyakran túlhajszolta magát

A La France léghajó 1884. augusztus 9-én szállt fel először, a gondolában pedig Charles Renard és Arthur Krebs foglalt helyet. A 7,6 kilométeres, 23 percig tartó út bekerült a repülés történetébe, mert ez volt az első alkalom, hogy a léghajót az út során teljesen irányítani lehetett, és először sikerült ugyanott landolni, ahonnan felszálltak. 1884 és 1885 során a La France léghajó hét repülést hajtott végre, ezekből öt volt sikeres, egyet a túl erős szél, egy másikat motorhiba hiúsított meg.

Bár az akkumulátorok korlátozták a repülés hatótávolságát, Charles Renard és társai bebizonyították, hogy irányított repülés lehetséges, ha a léghajó motorja kellően erős és könnyű.

A La France művészi ábrázolása Forrás: Wikimedia Commons/Molynk, A.

1898-ban Charles Renard megkapta a francia becsületrend parancsnoki fokozatát. Egészsége azonban a túlhajszolt munka miatt meggyengült. 1903-ban szabadalmaztatta másik találmányát egy összkerék meghajtású, kapcsolt tengelyes, városi teherszállításra és tömegközlekedésre szánt járműről.

Az úgynevezett „Renard vonat" nyugat-európai, észak-afrikai, észak- és dél-amerikai, valamint orosz nagyvárosokban az 1920-as évekig volt használatban.

Ugyancsak ő találta fel a „Renard-orsót" (moulinet Renard) is, amellyel gyors hajtóművek teljesítményét lehet mérni, egyben a tankok lánctalpaihoz, illetve a helikopterek hajtóműveihez használt görgőscsapágyak elődje is.

Charles Renard találmányai egyre nehezebben találtak piacot és kutatásainak folytatása is egyre nagyobb adminisztrációs nehézségekbe ütközött.

A feltalálót 1905. április 13-án holtan találták laboratóriumában, azóta is tart a vita arról, hogy önkezével végzett-e magával. Nem sokkal halála után léghajót neveztek el róla, Párizsban és szülőfalujában utca viseli nevét. Charles Renard eredményeit a francia Académie az 1902 -es Prix Plumey díjjal ismerte el, majd 1907-ben posztumusz Poncelet -díjat ítéltek oda neki.

(MTVA Sajtóarchívum)