Az éghajlatváltozás kevésbé nyilvánvaló hatásait modellező új tanulmány kutatói ezt a növekedést az év azon napjainak számában mérik, amelyeken legalább egy szivárvány észlelésére alkalmasak a körülmények - írja a Science Alert.
A tudósok a tömegek által gyűjtött képek, globális éghajlati adatok és egy számítógépes modell segítségével megállapították, hogy
a szárazföldi területek 21-34 százalékán kevesebb ilyen "szivárványos napot" fogunk látni, 66-79 százalékán pedig a szivárványok száma növekedni fog a világ felmelegedésével.
Bár a szivárványok gyakoribb megjelenése nem sok vigaszt jelenthet a széleskörű szárazság és az özönvízszerű áradások mellett, a kutatócsoport szeretné, ha az ilyen, kevésbé kézzelfogható változásokat is figyelembe vennék az éghajlatváltozás előrejelzéseiben, hogy rávilágítsanak arra, mennyire megváltozhat a természeti világunk.
Az előrejelzéseket a Flickr fotómegosztó oldalon nyilvánosan elérhető szivárványokról készült több tízezer fotó tanulmányozásával készítették. Ha a helyszínt rögzítették, ezeket a képeket a csapadékot, a felhőzetet és a Nap szögét ábrázoló térképpel vetették össze. Ezután a kutatócsoport ezeket a valós adatokat arra használta, hogy egy modell betanításával előre jelezze a globális éghajlat változását az elkövetkező években.
Azt találták, hogy a kisebb népességű, magasabban fekvő és magasabb szélességi fokokon elhelyezkedő területek - mint például a Tibeti-fennsík - fognak a legtöbbet profitálni a szivárványos napok általános növekedéséből.
Ha az elkövetkező években a szivárványok észlelésére legalkalmasabb helyeket akarjuk felkeresni, akkor érdemes a szigetekre menni. Különösen a Hawaii-hoz hasonló szigetek lesznek továbbra is a szivárványok leggazdagabb lelőhelyei a domborzatuk miatt.
Ezzel szemben a sűrűn lakott és feltehetően szmogos térségekben, valamint az előrejelzések szerint több száraz napot és kevesebb csapadékot hozó területeken várhatóan kevesebb szivárványt látunk majd.