A szakemberek jeleket vettek észre az egyik nőstény páncélján, majd a jelzést közelebbről megvizsgálva kiderült, hogy egy 2006-ban genetikai vizsgálat céljából befogott egyedről van szó.
Ilyen visszafogásról eddig nem volt tudomásunk, pedig az akkor még csak 10 éves teknős mindössze 75 métert távolodott el a 16 évvel korábbi befogás és szabadon bocsátás helyszínétől
– mutatott rá Molnár Dániel, a Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) munkatársa. – Ez a tény is jól mutatja a mocsári teknősök ragaszkodását megszokott élőhelyükhöz.
Hozzátette: a teknősök számára kedvező vizes-mocsaras területek kiterjedése már a folyószabályozások óta jelentősen csökken, az utóbbi időszakban pedig a klímaváltozással járó szárazodás méginkább veszélyezteti a faj élőhelyeit.
A folyamat szembetűnő a Barcsi borókásban is, ahol a jelentős kiterjedésű Nagyberek az idei évre teljesen kiszáradt, miként a fellelt teknős élőhelyéül szolgáló tórendszer néhány tagja is és valamennyi tóban kritikusan alacsonyra süllyedt a vízszint a nyár folyamán.
A szakemberek szerint így az egyre veszélyeztetettebb mocsári teknős populációk nyomonkövetésének jelentősége is megnő. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság 2016-ban indította újra a Dráva-monitoring programot, ennek keretében történik a Barcsi borókásban és egyéb alkalmas Dráva-menti élőhelyeken a mocsári teknősök évenkénti felmérése is.