Egy nagyjából 11 ezer évvel ezelőtt bekövetkezett, megsemmisítő erejű robbanást követően mindössze rózsa- és narancsszínű szálak leheletfinom szövevénye maradt egy valamikori óriáscsillagból. A legnagyobb tömegű csillagok szupernóvának nevezett hatalmas kitöréssel fejezik be életüket. Ezek a robbanások a környező gázokon áthaladó lökéshullámokat keltenek, az anyagot összepréselő erők pedig szövevényes szálas szerkezetet hoznak létre. A robbanás energiája eközben felhevíti és ragyogó fénylésre készteti az anyagot, amint azt ezen a fotón is láthatjuk.
Ebben az 554 megapixeles felvételben elmélyedve a Vela szupernóva-maradvány fantasztikusan finom részleteit fedezhetjük fel. A képződmény a neki otthont adó Vitorla (latinul Vela) csillagképről kapta a nevét. A gázfelhő óriási égi kiterjedésére jellemző, hogy a fényképen nyolc telehold is elférne, sőt az egész gázfelhő még ennél is nagyobb. A Földtől mindössze 800 fényévre található, drámai megjelenésű szupernóva-maradvány az egyik legközelebbi ilyen ismert képződmény.
A robbanás során a szülőcsillag legkülső rétegei ledobódtak, és beleütköztek a csillagot körülölelő gázokba, amitől a fotón is látható látványos szálas szerkezetűvé rendeződött az anyagfelhő. A csillagból ugyanakkor csupán egy hihetetlenül sűrű, kicsiny golyó maradt vissza. Ennek a neutroncsillagnak az anyagát az elektronok és protonok egyesülését követően csak neutronok alkotják. A Vela szupernóva-maradvány neutroncsillaga a felvételen valamivel kívül esik, balra felfelé. Ez a kompakt csillagmaradvány egyben egy pulzár is, ami elképesztő sebességgel, másodpercenként több mint 10 fordulatot megtéve pörög a tengelye körül.
A képet több felvétel mozaikjából állították össze a csillagászok. A megfigyeléseket a VLT Survey Telescope (VST) OmegaCAM nevű műszerével rögzítették az ESO chilei Paranal Obszervatóriumából. A 268 megapixel felbontású kamera szűrők segítségével különböző hullámhossztartományokat képes érzékelni. A Vela szupernóva-maradvány itt bemutatott felvételéhez négy hullámsávban rögzítettek felvételeket. Ezek bíbor, kék zöld és vörös színekben jelennek meg a kompozitképen.
A VST az Olasz Nemzeti Asztrofizikai Intézet (INAF) tulajdona, és 2,6 méteres főtükrével ez a látható hullámhossztartományban működő egyik legnagyobb égboltfelmérő távcső. Az itt bemutatott fényképet a VST Photometric Hα Survey of the Southern Galactic Plane and Bulge (VPHAS+) nevű felmérési program keretében rögzítették a szakemberek. A program eddigi több mint hét éve alatt már a galaxisunk jelentős hányadát feltérképezték a csillagászok, miáltal jobb betekintést nyerhettek a csillagok keletkezésének, fejlődésének és haláluknak a módjába is.