Amikor Krisztus előtt 69-67-ben a Római Köztársaság megtámadta a várost, masszív falazattal elzárták a kikötőt és végül elpusztították az egész települést. A helye ekkor feledésbe merült, és Phalasarna csak „elveszett városként" szerepel a velencei feljegyzésekben. A helyet a 19. században fedezte fel újra Robert Pashley brit felfedező és T. A. B. Spratt kapitány, írja a HeritageDaily online tudományos portál.
A Demeter-templom a városi akropoliszban, egy sziklás dombra épült, egy természetes barlang helyén. Szabadtéri szent helyként működött, ahol Szent Demetert, az aratás és a mezőgazdaság olimposzi istennőjét imádták, aki a termés, a gabona, az élelmiszer, a föld termékenysége és a víz ereje, mint a korabeli hitvilág szerinti életforrás felett uralkodott.
A görög hagyomány szerint Demeter Rhea és Kronosz titánok második gyermeke, valamint Hesztia, Héra, Hádész, Poszeidón és Zeusz testvére. Demetert gyakran azonosították Ceres római istennővel.
A templom építészeti szerkezete dór stílusú, és egy korábbi szent hely helyén, egyfajta második használat céljából építették újjá kövekkel az időszámításunk előtti 4. század végén és a 3. század elején. Két egyszobás épülethez egy monumentális lépcső vezetett, miközben a keleti épület a fő templomépület, a nyugati épület pedig segédfunkciót szolgált.
A krétai Mediterrán Egyetem régészei által végzett geofizikai felmérés most olyan eltemetett építészeti maradványokat tárt fel, amelyek egy félkör alakú szerkezetre utalnak.
A szakemberek archaikus tárgyakat találtak az ásatások során a templom szentélyében, köztük kiváló minőségű vázákat, amelyek közül az egyiket dór nyelvjárással írt felirat díszít, és AKESTOIDAMATRI-t említ, ami azt jelenti, hogy „Akestoi Demeter" istennőnek szentelve.
A csapat olyan tárgyakat is talált, amelyek Phalasarnát az ókori egyiptomiakkal és föníciaiakkal kapcsolták össze. A további leletek között akadnak figurák, lándzsahegyek, vázák és trónon ülő női alakok is.