A „fogaskerekűek" a 13. század folyamán váltották fel fokozatosan a viking típusú hajókat az északi vizeken, feltehetően mivel ezek a hajók több rakományt tudtak szállítani, mint a hasonló méretű „knarr"-ok, miközben lapos fenékkialakításuk miatt stabilabbnak is bizonyultak.
Az egyik hajó dendrokronológiai vizsgálata (amely eljárás azon alapszik, hogy az évszakos klímában élő fás szárú növények szállítószövet nyalábjai évgyűrűkbe rendeződnek) azt mutatta, hogy
a építéséhez használt fűrészárut 1346 után vágták ki a ma Hollandia, Belgium és Északkelet-Franciaország területén, míg a második hajó faanyagát 1355 és 1357 között termelték ki Észak-Lengyelországban.
Mindkét hajó a hagyományos fogaskerekes konstrukciót használja, ahol azok fenéklécei „carvel", az oldalak pedig a hagyományosabb „klinker" stílusban épültek. A közelebbi vizsgálat során az is kiderült, hogy a tömítéséket moha felhasználásával készítették, majd korabeli esztergagéppel rögzítették.
Az ásatások során hordófedelek is előkerültek, amelyeken még mindig jól látszik a készítőjük bevésett jelzése,
és amelyekben bőr cipők, fából és kerámiából készült háztartási cikkek rejtőztek. A kutatók találtak egy rakás ballasztkő alatt elásott tárolót, a hajó felszereléseit és tartalékalkatrészeit.
Svédországban a két roncs felfedezése előtt mindössze hét másik, ezekhez hasonló hajót találtak, de csak körülbelül harmincról tudunk egész Európában
– mondta Elisabet Schager régész és az ásatási projekt vezetője a HeritageDaily online tudományos portálnak.
A csapat talajmintákat is gyűjtött további elemzés céljából; azt remélik, hogy azonosítani tudják az élelmiszer- és/vagy rakomány-, valamint a parazita maradványokat, amelyek jelezhetik, hogy szállítottak-e állatokat a fedélzeten.
És bár a hajókat Skandinávián kívül építették, a kutatók még nem tudják, mi okozhatta az elsüllyedésüket.
A szakemberek remélik, hogy miután minden fát megtisztítottak és kritikusan elemezték őket, remélhetőleg sikerül a rejtély mélyére jutni.