A maja civilizáció kialakulásának kezdetét a preklasszikus korszaknak (Krisztus előtt 2000 – Krisztus után 300) tulajdonítják, a városállamok többsége a klasszikus időszakban (300–950) érte el a csúcspontját.
A régészek ezúttal a LiDAR lézer visszatérési idejének különbségeit és a hullámhosszok mérését használták fel a táj háromdimenziós digitális térképének összeállítására, eltávolítva a homályos vonásokat, amelyek elrejthetik a mögöttes régészeti jellegzetességeket.
A felmérés több mint 700 régészeti lelőhely sűrű hálóját tárta fel, köztük városokat, kistelepüléseket, piramisokat, víztározókat, labdapályákat és 177 kilométernyi hosszúságú magaslati utat. A lelőhelyek többsége Krisztus előtt 1000-től Krisztus után 150 közötti időszakra nyúlik vissza, tehát a középső és késői preklasszikus korszakra,
ami megdönti azt a korábban elfogadott nézetet, miszerint a régió az ókor ezen időszakában gyéren lakott volt.
A Journal Cambridge Core című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a lelőhelyek közötti kapcsolatok, valamint a monumentális építkezések ilyen korai szakaszának felépítéséhez szükséges munkaerő arra utal, hogy a síkságon egy gazdag, egységes maja politikai rendszer és korai központosított közigazgatási struktúra vagy királyság működött.
A LiDAR elemzések új és korábban ismeretlen egykorú helyszínek, hatalmas platform- és piramisépítmények sűrű koncentrációjának jelenlétét mutatták ki
– mondták a kutatók a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Ide értjük a triádcsoportokat, számos E-csoport komplexumot, utak- és gátak hálózatát, labdapályákat víztározókat, amelyek hatalmas mennyiségű munkát és erőforrást igényeltek, és amelyeket egy feltehetően központosított szervezet és közigazgatás halmozott fel.
Hozzátették: az ókori politikai és gazdasági struktúra, mint a királyság-állam váza a középső és a késő preklasszikus korszakban már jelen volt a Mirador-Calakmul karsztmedencében.