Szenzációs lényre bukkantak a kutatók Nyugat-Ausztrália partjainál egy mélytengeri kanyonban, mintegy 600 méterrel a felszín alatt: a hosszú, kocsonyás lény egy óriási spirált „húzott maga után", ami leginkább egy kötélre hasonlított és hatalmas mérete miatt nehéz lett volna nem észrevenni.
A különös teremtmény egy mélytengeri szifonofor, ami a látszat ellenére nem egyetlen állat, hanem több organizmus, amelyek kolóniaként működnek együtt.
A most felfedezett lény valószínűleg az Apolemia nemzetség új tagja, amely úgy néz ki, mint egy kusza kötélcsomó, ami halálos csápokat húz a vízben. Utóbbiak egy úgynevezett „halálfalat" hoznak létre, ami csapdába ejti a kistestű zsákmányt, beleértve a rákokat és a halakat.
A szellemlény felfedezése egyike volt a mélytengeri kutatás gyakori véletlen találkozásainak.
A tudósok épp a mélytengeri életet tanulmányozták, és eközben élő adást közvetítettek a merülőhajóról. A szakemberek alaposan megvizsgálták a szifonofort, készítettek néhány felvételt róla és vettek egy kis szövetmintát a telepes állattól.
A szifonoforok úgy néznek ki, mint egy medúza, és bár ugyanahhoz az állatcsoporthoz tartoznak, de egyedi módon építik fel testüket
– mondja Nerida Wilson, a Nyugat-ausztrál Múzeum munkatársa a The Guardian online portálnak. – Ahelyett, hogy hagyományos módon olyan testté nőnének, amelynek szervei különböző funkciókat látnak el, a szifonoforok különálló részekből állnak, amelyeket zooidoknak neveznek; egyes szervezetek olyan funkciókra specializálódtak, mint a táplálkozás vagy a reprodukció, mások pedig a vízben mozgatják vagy irányítják az állatkolóniát.
A merülőhajó nyomvonaláról végzett hozzávetőleges számítások alapján a spirál alakú szifonofor a valaha talált leghosszabb példány jelöltje. Körülbelül 45 méterrel ez lehet a valaha mért leghosszabb állat, ami sokkal hosszabb, mint egy kék bálna. Wilson most egy fotogrammetriás szakemberrel dolgozik együtt, hogy pontosabb becslést kapjon a megfigyelt szifonofor méretéről.