A torony azi eddigi számos beavatkozásnak köszönhetően kerülte el a gravitációs tragédiát. Izgalmas arra gondolni, hogy építése során a mérnökök még azért küzdöttek, hogy a szerkezetet ismét függőleges helyzetbe hozzák.
Úgy tűnik azonban, hogy mindannyian fellélegezhetünk, köszönhetően a harangtorony legfrissebb felmérésének, amely megállapította, hogy az épület állapota sokkal jobb az előre jelzettnél.
A torony körülbelül 4 centimétert dőlt meg az utolsó stabilizációs munkák elvégzése óta eltelt 21 év alatt. Az említett felmérést egy geotechnikai mérnökökből álló csapat végezte, amit az Opera Primaziale Pisana (O₽A) egy non-profit szervezet finanszírozott, amelyet a történelmi helyszín megőrzését célzó építési munkák felügyeletére hoztak létre.
Tekintettel arra, hogy egy 850 éves „páciensről" van szó, aminek a dőlése körülbelül öt méter, és a süllyedése több mint három méter, a pisai ferde torony egészségi állapota kiváló
– mondta az O₽A szóvivője az olasz National Associated Pressnek, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz.
A pisai torony építése még 1174-ben kezdődött, ám néhány éven belül – az első néhány szint megépítése után – nyilvánvalóvá vált, hogy valami nincs rendben. Sekély alapjait instabil iszap, homok és agyag alapra építették, amely a déli oldalon puhább volt. A mérnökök menet közben próbálták korrigálni a dőlést, ezért a felsőbb szinteket az egyik oldalon magasabbá tették, mint a másikon, aminek eredményeként egy csodálatos épületet kaptunk, amely nemcsak ívelt, hanem ferde is.
A mérnökök sok éven át próbálták megerősíteni a nyolcemeletes tornyot, miközben annak a dőlésszöge egyre nőtt; a munkálatok olykor csak súlyosbították a problémát.
Az 1990-es évekre a pisai torony már nem volt közelebb a szilárd talajhoz, 5,5 fokkal dőlt dél felé, éppen azon a ponton túl, amikor a mérnökök szerint a torony összeomolhat.
Röviddel ezután a tornyot lezárták a nyilvánosság elől, az olasz kormány segítségül hívott szakértői csoportot Michele Jamiolkowski építőmérnök vezetésével, hogy dolgozzák ki, hogyan lehetne azt megmenteni. Eleinte arra gondoltak, hogy cementet fecskendeznek be a torony alá, ám végül úgy döntöttek, hogy ez túl kockázatos, és inkább megpróbálták az északi oldalt 900 tonna ólomsúlyokkal lehorgonyozni, hogy ellensúlyozzák a megsüllyedt déli oldalt. Amikor ez nem működött, talajt ástak ki a torony északi oldala alól, ami lassan elkezdett felemelkedni.
Az évtizedes stabilizációs projekt végül 2001-ben fejeződött be, ami után a torony mintegy 40 centimétert egyenesedett, és mára már csak 4 fok a dőlésszöge, ami még mindig kétszerese az épület eredeti, 1350-ben befejezett eredeti dőlésszögének.
Az Ausztrál Nemzeti Tudományos Ügynökség, a CSIRO kutatói 2013-ban háromdimenziós szkennerekkel térképezték fel a torony minden részletét, hogy egy digitális rekonstrukciót felhasználhassanak később, ha az épületet javítani kell.
Felborulni remélhetőleg nem fog.
Nunziante Squeglia geotechnikus, a Pisai Egyetem geotechnika professzora szerint a torony most már csak enyhén imbolyog, ami átlagosan fél milliméter körül alakul évente. Szakemberek kijelentették: a harangtorony stabilitása sokkal jobb a vártnál.