A Kaliforniai Egyetem folyóparti növényökológusa, Exequiel Ezcurra által vezetett kutatás igazolta azokat a feltételezéseket, amelyek szerint a Tlaloc-hegy szaggatott horizont csúcsai egy „mezőgazdasági naptár" nyomon követését szolgálták az egyes napévek múlásának megfelelően.
Ahogy arra a PNAS tudományos szaklap rámutat, tavasszal a Mexikó-völgy forró és száraz, nyáron és kora ősszel viszont monszun szezon van. A nedves és száraz éves ciklus azt jelenti, hogy a növényeket nagyon meghatározott időpontokban kell ültetni. Ellenkező esetben az egész betakarítást alááshatja.
A túl korai ültetés az első véletlenszerű korai eső nyomán katasztrofális lehet, ha az igazi esős évszak nem folytatódik
– magyarázta Ezcurra a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ha későn, a monszunszezon kezdete után kezdik az ültetést, az túlságosan rövid időt ad a fejlődésre a kukoricatáblának, és a termést a már kikelt gyomok is veszélyeztethetik.
Hozzátette: számos civilizáció használt jelzéseket a horizonton, hogy megjelölje, hogyan mozog a Nap az égen.
A világ legrégebbi szoláris obszervatóriuma például tizenhárom kőtoronyból áll, amelyeket egy ismeretlen civilizáció épített Peruban több mint 2300 évvel ezelőtt.
Amikor a Nap felkel vagy lenyugszik az egyes tornyok közötti térben, az egy meghatározott idő elteltét jelzi. A hatalmas „óra" annyira pontos, hogy meg tudja jósolni az év pontos idejét, két-három nap eltéréssel.
Ezcurra és csapata szerint a mexikói medencében is hasonló kialakítást használhattak. A Nap jelzők helyett egyszerűen a természeti táj jellemzői közül választották ki őket.
Ahhoz, hogy módosítsák a naptárukat, tudniuk kellett a Nap helyzetét a szoláris év bizonyos dátumain
– érveltek a kutatók. – A völgyben lévő egyes épületek tájolását, például Mexikóváros szent Templo Mayorét, kifejezetten úgy tervezték, hogy a Napot egy fix pontról lehessen figyelni, amint áthalad a horizonton.
Hozzátették: más csúcsok, mint például a Tepeyac-hegy, alternatív kilátóként szolgálhattak. A napéjegyenlőségeket valószínűleg a Templo Mayor tetejéről is megfigyelték. A márciusi és szeptemberi napéjegyenlőséget például a Tlaloc-hegy csúcsa mögött felkelő Nap jelezte.
Ezcurra és csapata számításai szerint csak egy nap van tavasszal és egy nap ősszel, amikor a Nap közvetlenül a hegy mögött kel fel, így ez az időmérő rendkívül pontos formája.
Ezek a tények az ősi mexikói kódexekben található illusztrációkkal és szövegekkel együtt azt sugallják, hogy a Tlaloc-hegy alapvető eszközként szolgált az év fontos időszakainak megjelölésére és a naptári módosításokra az aztékoknak.
A telepesek egyes történelmi feljegyzései a februárban kezdődő azték naptárra utalnak, de arra is, hogy a fontos rituálék és szent szertartások körülbelül ugyanabban az időben történtek, amikor a Nap felkelt a völgy legfontosabb tereptárgyai mögött.