A spanyol diktátor, aki királypárti volt, de a trónt üresen hagyta

Francisco Franco 1939–1975 között Spanyolország vezetője volt

Százharminc éve, 1892. december 4-én született a galíciai El Ferrolban Francisco Franco y Bahamonde spanyol katonatiszt, diktátor.

Észak-Afrikából nemzeti hősként tért haza

Családja nemzedékekre visszamenően a tengerészetnél szolgált, s ő is a nyomdokaikba akart lépni. A vesztes spanyol-amerikai háború után azonban a tengerészet létszámát csökkentették, és Franco kénytelen volt a gyalogsági akadémián tanulni. 1912-től Marokkóban teljesített szolgálatot, parancsnoki tehetsége és könyörtelensége révén 1915-ben a hadsereg legfiatalabb századosa lett. 1920-ban a spanyol idegenlégió parancsnok-helyettese, három év múlva már főparancsnoka volt.

Észak-Afrikából nemzeti hősként tért haza, 1926-ban egész Európa legfiatalabb tábornokának léptették elő, 1928-ban a zaragozai Katonai Akadémia igazgatója lett.

Francisco Franco 1936-ban Forrás: Wikimedia Commons/Biblioteca Virtual de Defensa

Franco üstökösszerű emelkedését a politika akasztotta meg: 1931-ben megbukott a diktatúra, XIII. Alfonz király emigrációba kényszerült. A köztársaság kikiáltása után a katonák háttérbe szorultak, Franco akadémiáját bezárták, őt magát tartalékos állományba helyezték.

A konzervatívok térnyerésével aztán újra aktiválták:

1935-ben vezérkari főnökké nevezték ki, de a politikai szerepvállalástól elzárkózott, inkább a szerinte lezüllesztett hadsereg újjászervezésével foglalkozott.

A véres polgárháborúnak félmillió áldozata volt

Spanyolország 1936-ra politikailag kettészakadt, anarchia felé közeledett. Franco gyógyírként a rendkívüli állapot bevezetését javasolta, ezért a baloldali kormány leváltotta és a távoli Kanári-szigetekre vezényelte. Az elégedetlen katonatisztek összeesküvés szervezésébe kezdtek, amelyhez immár Franco is csatlakozott.

A lázadás 1936. július 17-én Spanyol Marokkóban kezdődött, s napok alatt egész Spanyolországra átterjedt.

Franco újbóli felemelkedését a véletlennek köszönhette: a lázadást megszervező José Sanjurjo tábornok július 20-án légi szerencsétlenség áldozata lett. A helyére lépő Franco egy „puccson belüli puccsal" valamennyi riválisát félreállította és a spanyol állam vezetőjévé nevezte ki magát. A Caudillo (Vezér) a következő három év alatt a fasiszta Németország és Olaszország segítségével felmorzsolta a köztársasági erőket.

Francisco Franco 1939–1975 között Spanyolország vezetője volt Forrás: Wikimedia Commons/Biblioteca Virtual de Defensa

A véres polgárháborúnak félmillió áldozata volt és azóta sem teljesen begyógyult sebeket hagyott maga után.

Franco 1939. április 1-jén végleges és teljes győzelmet aratott, Spanyolország diktátora lett. Uralma alatt az egyetlen engedélyezett párt, a fasiszta és jobboldali erőket tömörítő Falange a kormány támaszául szolgált, nem pedig uralta azt, így a rendszere nem annyira fasisztának, inkább intézményes katonai diktatúrának nevezhető. Ellenfeleivel leszámolt, a szakszervezeteket törvényen kívül helyezte, az egyetlen engedélyezett vallás a katolikus maradt, a baszk és katalán nyelvet betiltották.

Spanyolország egy időre nemzetközi karanténba került

A második világháború kitörése után Franco, jóllehet Hitlerrel rokonszenvezett, pragmatikus külpolitikát követett. Fontolgatta a hadba lépést a németek oldalán, de az ezért ajánlott árat kevesellte és semleges maradt, ám 50 ezer önkéntese harcolt a szovjet fronton, a spanyol kikötőket megnyitotta a német hadihajók előtt.

A győztesek ezt nem felejtették el, 1945 után Spanyolország egy időre nemzetközi karanténba került, Francót „az utolsó fasiszta diktátorként" emlegették.

A hidegháború kezdete után országa stratégiailag felértékelődött, következetes kommunistaellenes álláspontja szinte szalonképessé tette Washingtonban, 1950-ben helyre álltak a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok. Belpolitikai téren is némileg liberálisabb korszak köszöntött be: 1942-ben formálisan visszaállították a parlamentet, 1945-ben kiadták a „Spanyolok jogainak chartáját". 1947-ben népszavazáson visszaállították a monarchiát, a „király nélküli királyság" régense azonban Franco maradt.

További részletek
Balról jobbra: Karl Wolff, Heinrich Himmler, Franco és Serrano Súñer külügyminiszter találkozója Madridban, 1940-ben Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A trónörökös, Don Juan lemondott jogairól fia, Don Carlos (a későbbi I. János Károly) javára, akinek neveltetését Francóra bízta.

A diktátor az ötvenes-hatvanas években folytatta „koktélpolitikáját", kormányaiba a legkülönfélébb nézeteket valló politikusokat vette be és ügyesen egyensúlyozott közöttük. A cenzúrán enyhítettek, gazdasági reformok kezdődtek, fellendült a turizmus. Franco sohasem volt népszerű, de hatalmának utolsó évtizedeiben jelentős ellenzéke sem tudott kialakulni, képe a véreskezű, kegyetlen diktátorból lassan a jóindulatú, idős államfővé szelídült.

Spanyolország visszatért a demokrácia útjára

Egészsége a hetvenes években megrendült, 1974-ben már lábát és derekát vaspántokkal kellett megtámasztani, hogy fél óráig állni tudjon a hivatalos rendezvényeken, Parkinson-kóros keze remegett. A kormányüléseken rendszeresen elaludt, szervezetének működését a szomszéd szobából elektródákkal ellenőrizték, a hosszú haldoklás csak 1975. november 20-án ért véget.

I. János Károly uralomra jutásával Spanyolország visszatért a demokrácia útjára, Franco diktatórikus rendszere néhány év alatt semmivé lett.

Francisco Franco I. János Károllyal 1969-ben Forrás: Wikimedia Commons/Collectie / Archief : Fotocollectie Anefo Reportage

A Caudillónak fiatal korában sok gondja volt alacsony, 1,59 centis termete és nőies hangja miatt; ezt hatalmas ambícióval, hideg számítással, esetenként a kegyetlenségtől vissza sem riadva ellensúlyozta. Hobbija a vadászat és a festészet volt. A Madrid közelében található Elesettek völgyében temették el – a spanyol polgárháború áldozatainak dicsőségét hirdető bazilika és emlékmű kiötlője Franco volt, és politikai foglyokkal építtette fel.

Az Elesettek völgye azóta is megosztja a spanyolokat, sokan nem a megbékélés, hanem a diktatúra jelképét látják benne,

még ha időközben a francóista jelképeket el is távolították, Franco sírja a bazilikában a spanyol szélsőjobboldal zarándokhelye lett. Földi maradványait 2019-ben hosszas jogi huzavona után exhumálták és a Madridhoz közeli Mingorrubióban temették újra, ahol felesége sírja található.

(MTVA Sajtóarchívum)