A Tübingeni Egyetem és a Senckenberg Center for Human Evolution and Paleoenvironment (SHEP) által vezetett csapat 57 lemezdarabot és három csonteszközt elemzett, amelyeket egy eurázsiai egyenes agyarú elefánt csontváza mellett fedeztek fel.
A technológiai és térbeli elemzést, a maradványok és a felhasználási jelek tanulmányozását, valamint a kísérleti régészeti módszereket magában foglaló multidiszciplináris megközelítés révén többet tudtunk kinyerni a kőkorszaki történetből ezekből a kőforgácsokból
– mondta Flavia Venditti tübingeni kutató a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A kis lemezek késszerű szerszámoktól származnak, amelyeket az újraélezés során vertek le.
Hozzátette: tizenöt lemezdarabka a fa megmunkálásáról tanúskodik; mikroszkópos famaradványok tapadtak a szerszámélekhez.
Egy éles szélű természetes kovakőtöredék mikrohasználati kopása emellett bizonyította azt is, hogy az emberek friss állati szövetek vágására használták. Flavia Venditti szerint valószínűleg ezt a kovakőt használták az elefánt lemészárlására.
Ezek az eredmények további bizonyítékai a kő, csont és növényi technológiák 300 ezer évvel ezelőtti együttes használatának, amint azt Schöningenben többször is dokumentálták.
Eredményeink megmutatják, hogy a használati nyomok és a mikromaradványok részletes elemzése milyen információkat szolgáltathat a gyakran figyelmen kívül hagyott apró műtárgyakról
– mutatott rá Nicholas Conard tübingeni professzor és a schöningeni kutatási projekt vezetője. – Ez az első olyan tanulmány, amely ilyen átfogó eredményeket hozott a 300 ezer éves újraélező lemezekkel kapcsolatban.
Ahogy arra rámutatott, az ilyen jellegű kutatások előfeltétele, hogy a leletanyagot az ásatástól kezdve rendkívüli gondossággal kezeljék az elemzések során.