„Halált és rémületet terjesztve kószált a vidéken – egy óriási, vad pokoli kutya lángoló szemekkel és vad karmokkal" – áll abban a 16. század második felében keletkezett kelet-angliai legendában, amely a sátán kutyájáról, vagyis korabeli elnevezése szerint Black Shuck-ról szól.
1577. augusztus 4-én heves vihar tombolt a Kelet-Suffolk grófsághoz tartozó Blythburg környékén. Amikor a villám lesújtott az ősi blythburghi Szentháromság katedrális tornyára, a környéken máig élő legenda szerint hatalmas csattanással kinyílt a templom ajtaja, amelyen át egy óriási, fekete színű „túlvilági" kutya rontott be a főhajóba.
A lángoló szemű „pokolbéli fenevad" ászáguldott a halálra rémült gyülekezeten,
megölt egy férfit és egy fiatal fiút, többeket pedig súlyosan megsebesített,
majd kirohant a mezőre, miközben hatalmas robajjal beomlott a templom mennyezete.
A katedrálist meglátogató turistáknak a helyiek mind a mai napig mutogatják azokat a templom főbejáratának ajtaján látható égésnyomokat, amelyeket a legenda szerint Black Shuck, a „pokolbéli kutya" hagyott maga után. Egy korabeli 16. századi vers ekként emlékezik meg a pokol kutyájának blythburghi rémtettéről:
A tűz közepén a templomban végigrepült a pokoli szörnyeteg, és továbbhaladva a quire-hoz, sok embert megölt."
"
Nem sokkal később a Blythburg-tól 12 mérföldre ( megközelítőleg 20 kilométerre) fekvő Bungay Szent Mária plébánia-templomába rontott be a szörnyeteg, ahol két hívőt mart halálra. A korabeli feljegyzés szerint egyikük, egy idős nő úgy összezsugorodott, mint egy „összegyűrt erszény".
A környékbelieket megrázó szörnyű eseménysort Abraham Fleming tiszteletes az 1577-ben kinyomtatott „A Straunge And Terrible Wunder" (Furcsa és szörnyű csoda) című röpiratában örökítette meg.
„Bár üvöltése meghűti a hallgató vérét, a léptei nem adnak hangot"- áll többek között a sátáni kutyáról Fleming tiszteletes röpiratában. W. A. Dutt történész is leírta Black Shuck históriáját az 1901-ben kiadott Highways and Byways című könyvében.
A szörnyeteget kezdettől fogva Black Shuck-ként emlegették a környékbeliek. A „Shuck" szóról azt tartják, hogy eredetét tekintve az ó-angolból származó kifejezés démont jelent, vagy pedig a 16. századi helyi dialektusban „bozontost".
A „sátán kutyájának" legendája olyan mély nyomot hagyott a környék emlékezetében, hogy a pokoli eb Bungay város címerébe is belekerült, a helyi futballcsapat pedig a Balck Dogs nevet viseli.
Négy és fél évszázaddal azt követően, hogy az első krónikák megemlékeztek Black Shuck szörnyű tetteiről, a régészek egy hatalmas kutya csontvázát tárták fel a Kelet-Suffolk-i Leiston Apátság romjai között, alig néhány kilométerre attól a két templomtól, ahol a helyi hagyomány szerint 1577 augusztusában a „sátán kutyája" vérengzett.
A Dig Ventures archeológiai kutatócsoport a 2014-es ásatásokon bukkant rá a borjúméretű kutya csonvázára.
"Black Shuck történetének valahonnan erednie kellett, és ki tudja, talán attól a kutyától szármzik, amelyet itt temettek el" – nyilatkozta Brendon Wilkins régész, a kutatócsoport vezetője.
A rendkívül nagy kutya csontvázára egy viszonylag sekély, húsz inch (valamivel több, mint fél méter) mély gödörben bukkantak rá az apátsági romok feltárása közben. A régészek becslése szerint, ha a hatalmas állat a két lábára állt, a magassága meghaladta a 7 lábat, vagyis a 2 méter 17 centimétert. A csontmaradványok C-14-es radiokarbon kormeghatározása szerint
a hatalmas testű kutya a 16. század második felében élt,
ami szintén jól egyezik a Blythburg és Bungay könyéki legendák keletkezési idejével.
Arra már nyilván nehezebb lesz választ találni, hogy a Leiston Apátság romjai között feltárt csontváz valóban a környéket terrorizált sátáni kutyáé-e, vagy pedig az egyik itt élt 16. századi apát kedvenc vadászkutyájának a földi maradványa.