Campania tengerpartja erőteljesen vonzotta a gazdag rómaiakat Krisztus előtt az 1. századtól, ahol kifinomult stílusú és pompás villákat építettek egyfajta menedékként. Ide tartozik Vedius Pollio villája is, más néven Imperial Villa, amelynek saját, 2000 férőhelyes színháza volt a Nápolyi-öböl végén, egy sziklás hegyfokon.
Az épületet Publius Vedius Pollio építtette Krisztus előtt 1. században, aki későbbi életében hírhedtté vált fényűző ízléséről és rabszolgáival szembeni kegyetlenségéről;
amikor azok nem tetszettek neki, állítólag egy angolnás tóban megetette őket az orsóhalakkal. Egy alkalommal például Augustus Vedius otthonában vacsorázott, amikor egy pohárnok eltört egy kristálypoharat. Vedius megparancsolta, hogy dobják a tóba, de a férfi térdre esett és könyörgött a császár előtt. A rabszolga bánásmódjától elborzadva Augustus összetörte Vedius összes drága poharát, és feltöltette az angolnamedencét.
Vedius Krisztus előtt 15-ben bekövetkezett halálakor Augustusra hagyta a birtokát, és utasítást adott egy „megfelelő" emlékmű felállítására a helyszínen.
Császári tulajdonként a villa mindig a következő császárra szállt Hadrianus uralkodásáig, aki időszámításunk szerint 138-ban halt meg.
A Nápolyi L'Orientale Egyetem régészei most a villa építésének első fázisából származó mozaikpadlót tártak fel. A mozaik apró fehér, dupla fekete keretű tessera-darabokból (négyzet alakú, egyedi csempe) készült, amelyeket szándékosan ástak el a felújítási munkálatok alatt.
A mozaik egy tengerre néző nagy terem része volt
– mondta Marco Giglio, a nápolyi L'Orientale Egyetem munkatársa a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A rétegtani keltezés még hiányzik, de a stílus alapján a terem a késő köztársasági korból vagy legkésőbb az augusztusi korból származhat.