A sír egy hamvasztásos temetkezést rejtett, amelyhez több sírtárgy is tartozik, mint például egy úgynevezett szappankőedény töredékei, egy csat, egy kelta bross (pontosabban egy félgyűrűs bross), egy pár kés, valamint egy sarló és egy lószerszám szegecse.
Egyelőre a sír keletkezésének idejét a benne lévő műtárgyak alapján próbáljuk meghatározni
– mondta Marianne Bugge Kræmer, az oslói önkormányzat Kulturális Örökségkezelési Irodájának munkatársa a ScienceNorway portálnak, amit a HeritageDaily online tudományos oldal idéz. – Ez a típusú, gömbölyű bross körülbelül időszámításunk szerint 850-ben kezdett megjelenni, és viselése az időszámításunk szerinti 10. század után vált általánossá.
A skandináv mondák szerint Oslo-t időszámításunk szerint 1049 körül alapította Harald Hardrada (Harald Sigurdsson vagy Keménykezű Harald, III. Harald néven Norvégia királya 1047-től haláláig). A legújabb régészeti kutatások olyan keresztény temetkezéseket tártak fel, amelyek időszámításunk szerint 1000 előtti időre datálhatók, azonban a most felfedezett, legújabb viking temetkezés megelőzheti ezeket. Mindez a tudósok szerint azt mutatja, hogy a megszállás valamilyen formában sokkal korábbi volt.
A régészek egy pajzsfőt is találtak, illetve egy fémdarabot a pajzs közepén, bár a védőeszköz többi része azóta már szétesett az évszázadok során.
A pajzscsúcsot arra tervezték, hogy kivédje a lekerekített pajzsok középpontjából érkező ütéseket, bár a pajzs markolatának rögzítésére is szolgáltak.
Ahogy telt az idő, és az ívelt testű fűtőpajzsok egyre népszerűbbé váltak, és a karfák felváltották a rúdmarkolatot, a pajzsfő pedig inkább díszítőelemmé vált, mintsem bármilyen funkciót töltött volna be.