Elképesztő felfedezés: Idegenek nyomát azonosították

Illusztráció

Senki sem tudja, ki volt ő, csak azt, hogy más volt, mint a többiek; egy több mint 50 000 éve élt tinédzser lány olyan furcsa tulajdonságokkal bírt, hogy a modern ember "hibrid" ősének tűnik. Hasonlót még a tudósok sem láttak.

A kutatók csak mostanában találtak bizonyítékokat arra, hogy a lány nem volt egyedül. Egy 2019-es kutatásban az emberiség őstörténetének kuszaságát elemezték,

a tudósok a mesterséges intelligencia segítségével pedig azonosítottak egy addig ismeretlen ősi emberi fajt, amellyel a modern ember is találkozott, és amellyel az évezredekkel ezelőtti hosszú afrikai vándorlásai során keveredett.

"Körülbelül 80 000 évvel ezelőtt történt Afrika elhagyása, amikor a már modern emberekből álló populáció egy része elhagyta az afrikai kontinenst, és más földrészekre vándorolt, így alakult ki az összes jelenlegi populáció" – mondta Jaume Bertranpetit, a spanyolországi Universitat Pompeu Fabra evolúcióbiológusa. Az Eurázsia felé vezető úton közben más, azóta kihalt ősi emberfajokkal is keveredtek.

Egészen a közelmúltig úgy gondolták, hogy ezek közé az alkalmi partnerek közé tartoztak a neandervölgyiek és a gyeniyszovaiak. Utóbbiak egészen 2010-ig ismeretlenek voltak.

Illusztráció Forrás: Hans Lucas via AFP/Franck Bessiere / Hans Lucas/Franck Bessiere

Színre lép a mesterséges intelligencia

Ebben a tanulmányban azonban egy harmadik, régmúltból származó őst is találtak, amelynek nyomai az eurázsiai DNS-ben voltak fellelhetők. Ebben oroszlánrésze volt a „mély tanulás" néven ismert gépi algoritmusnak, amely az ősi és modern emberi genetikai kódok komplex tömegét analizálta.

A Bayes-féle következtetésnek nevezett statisztikai technikát alkalmazva a kutatók bizonyítékot találtak az általuk "harmadik introgressziónak" hívott jelenségre –

vagyis egy „szellem" archaikus populációjára, amellyel a modern ember az afrikai kivándorlás során kereszteződött.

"Ez a populáció vagy a neandervölgyi-gyeniyszovai kláddal állt rokonságban, vagy még korán elvált a gyeniyszovai vonaltól" - írták a kutatók a tanulmányukban. A szakértők szerint lehetséges, hogy az emberiség történetében ez a harmadik populáció a neandervölgyiek és a gyeniyszovaiak keveréke volt.

Bizonyos értelemben a mély tanulás szempontjából ez a 2018-ban azonosított tinilány hibrid fosszíliájának hipotetikus megerősítése, de azt a kutatók is elismerik, hogy több vizsgálatra van szükség, és maguk a kutatási projektek nem kapcsolódnak közvetlenül egymáshoz.

"Elméletünk egybeesik a közelmúltban Gyeniyszovában felfedezett hibriddel, bár egyelőre nem zárhatunk ki más lehetőségeket – magyarázta a kutatócsoport egyik tagja, Mayukh Mondal genetikus. Ennek ellenére ezen a tudományterületen a felfedezések sűrűn és gyorsan érkeznek.

Forrás: Photononstop/ /Jacques Beauchamp

Rejtélyes nyomok az emberi génállományban

Szintén 2018-ban egy másik kutatócsoport bizonyítékot talált arra, hogy a gyeniyszovaiak és a neandervölgyiek mellett egy "határozott harmadik kereszteződési esemény" is történt, 2019-ben pedig két tanulmány minden eddiginél részletesebben követte nyomon a kihalt fajok kereszteződésének és keveredésének folyamatát.

Ezen a területen még rengeteg kutatást kell végezni. A mesterséges intelligencia felhasználása még mindig egy új technika az emberi származás kutatásának területén, a dolgunkat pedig tovább nehezíti, hogy a rendelkezésre álló fosszilis bizonyítékok száma meglehetősen csekély.

A kutatás szerint azonban a tudóscsoport felfedezése nem csupán egy rég elfeledett introgressziós folyamatot magyaráz; olyan információ birtokába jutottunk, amely a maga módján tájékoztat arról, hogy kik vagyunk ma.

Úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk megtalálni ezeket a nagy eltérésű helyeket a genomban, megnézzük, melyik a neandervölgyi és melyik a gyeniyszovai, végül megvizsgáljuk, hogy ezek megmagyarázzák-e a teljes képet. Ha kivonjuk a neandervölgyi és a gyeniyszovai részeket, még mindig marad valami a génállományban, ami rendkívül eltérő"

– mondta Bertranpetit a Smithsonian című lapnak.

A teljes tanulmány a Nature Communications című tudományos folyóiratban olvasható.