A táplálkozásban és az egyes ételekben való öröm megtalálása abból fakad, hogy az agyunk hogyan reagál arra, amit eszünk. A PLOS ONE tudományos szaklapban most publikált tanulmányban a kutatók az agy cukorra és zsírra adott válaszát vizsgálták.
Ezek az eredmények olyan új, fiziológiai mechanizmusokat tárhatnak fel, amelyek összekapcsolják a krónikus fájdalmat valaki étkezési viselkedésének megváltozásával
– mondta Paul Geha, a tanulmány vezető szerzője a MedicalExpress online tudományos portálnak. – És ez a változás az elhízás kialakulásához is vezethet.
A tudósok zselatinos desszert és puding segítségével megváltoztatták az ételek cukor- zsírtartalmát, illetve az állagát. Azt találták, hogy a betegek egyike sem tapasztalt változást az étkezési szokásaiban ha a cukrot változtatták, ám ha a zsírt, akkor igen.
A kísérlet során az akut derékfájdalmakban szenvedők (akik később felépültek) nagy valószínűséggel elvesztették örömüket a puding elfogyasztása közben,
és nem érezték a jóllakottság jeleit sem, ami az emésztőrendszer és az agy közötti kommunikáció eredménye. Eközben azok a szintén akut derékfájásban szenvedők, akiknek a fájdalma akár egy évig is fennállt, kezdetben ugyanazt a változást tapasztalták az étkezési viselkedésükben. A krónikus derékfájással küzdők azonban arról számoltak be, hogy idővel a magas zsír- és szénhidrát tartalmú ételek, például a fagylalt és a sütemények, „problémássá" váltak számukra.
Fontos megjegyezni, hogy az étkezéshez való újszerű hozzáállásuk nem változtatta meg a kalóriabevitelüket
– magyarázta Geha, aki elsőként írt erről egy tanulmányt, ami a PAIN szaklapban jelent meg, és amelyre a közelmúltbeli kutatások is építenek. – Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a krónikus fájdalomban szenvedő betegek elhízását nem feltétlenül a mozgás hiánya okozza, de a fájdalom talán megváltoztatja az étkezési szokásaikat.
A tanulmány résztvevőinek agyi MRI és CT vizsgálata feltárta, hogy a nucleus accumbens – amely az emberi agy olyan régiója, amely kapcsolódik a pszichológiai jutalmazási rendszerekhez és a motivációhoz, valamint amely leginkább a döntéshozatalban játszott szerepéről ismert – támpontokat adhat arra vonatkozóan, hogy ki van kitéve az étkezési viselkedés hosszú távú változásának veszélyével szemben.
A kutatók azt találták, hogy az agy ezen területének felépítése „normális" volt azoknál a betegeknél, akik kezdetben változást tapasztaltak étkezési viselkedésükben, de fájdalmaik nem váltak krónikussá.
Azoknál a pácienseknél azonban, akiknek étkezési viselkedése átlagosnak mondható, de fájdalma krónikussá vált, kisebb volt a nucleus accumbens agyi régió.
Az eredmények arra utalnak, hogy ez a régió kritikussá válik a krónikus fájdalom által motivált viselkedésében. Geha korábbi kutatásai szerint a kisebb nucleus accumbens jelezheti azt is, ha valakinél nagyobb a kockázata a krónikus fájdalom kialakulásának.